4. sz. - József Attila Megyei és Városi Könyvtár - Tatabánya

Bényei Miklós 72 Nemzeti programok: magyarideje, hogy szabadelvű reformeszméit valóra váltsa. Mint az első független magyarkormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, szerteágazó terveket forgatott fejében,népoktatási és egyetemi törvényjavaslatokat fogalmazott, de munkássága hamarosanfélbeszakadt. A szelíd természetű ember, a reformer gondolkodó, az osztrákokkal valószakítást helytelenítő politikus a nemzeti önállóság megtartásáért indított fegyveres szabadságharcotmár nem vállalta. Szeptemberben külföldre távozott, ahonnan két év múlvatért haza.Liberális elveihez - újraéledő kételyei, aggályai ellenére - ezután is hű maradt,igyekezett azokat átmenteni, az új körülményekhez igazítani. Elmélkedéseinek, tépelődéseineklegjellemzőbb dokumentuma, kiemelkedő terméke A tizenkilencedik századuralkodó eszméinek befolyása az álladalomra (1851-54) című, nemzetközi elismeréstaratott értekezése. Három eszme - a szabadság, az egyenlőség és a nemzetiség - fejlődésének,gyakorlati megvalósulásának történelmi tapasztalatait, lehetőségeit, elsősorbanaz európai forradalmak tanulságait elemezte, és ismételten állást foglalt a liberalizmusés a polgári fejlődés, a nyugati civilizáció felsőbbsége mellett. Gondolatmenete,kitekintése mindvégig egyetemes, de nyilvánvaló, hogy a hazai, a konkrét viszonyokrais megoldási javaslatokat keresett. Egy ideális, tökéletes polgári állam modelljét kívántamegalkotni, és továbbra is bízott abban, hogy ez kivitelezhető, hiszen az emberiség„törvénye az örök fejlődés". Eszménye, a polgári demokratikus állam, formájára nézveaz alkotmányos monarchia volt. Szerinte a belső rend és a nyugalom, az optimálisfejlődés előfeltétele az egyenlőség és szabadság egymással összeférhetetlen eszméjeközötti választás. Ő a szabadság, a polgári liberális értelemben vett egyéni szabadságmellett foglalt állást. A politikai és társadalmi egyenlőség gondolatát elvetette, mertúgy vélte, az csak a birtok, a vagyon egyenlősége által hozható létre; hangsúlyoztaviszont a jogegyenlőség szükségességét. Mindenekelőtt az egyéni szabadságjogok, apolgári törvényesség garanciái izgatták, és azok védelmére egy bonyolult egyensúlyrendszertállított fel, amelynek alapja a központi államhatalom és a megyék, községek,egyesületek, egyházak önkormányzatának kellő harmóniája. A területi és vallásfelekezetiönkormányzat a nemzetiségi jogok gyakorlásának is terepe lehetne.A szabadságharc eseményei mindennél élesebben irányították rá a figyelmét a nemzetiségikérdésre, aminek addig nemigen tulajdonított kellő jelentőséget. A nemzetiségeszméjét szintén a liberalizmus gondolatrendszeréből kiindulva közelítette meg. Úgyképzelte, hogy a kisebbségben élő népek igényei az egyéni szabadság és a jogegyenlőség- vagyis a teljes állampolgári egyenjogúság - elvének alkalmazásával, a nyelvhasználatiés egyesületi jog biztosításával kielégíthetők. Magyarországon, ahol a nemzetiségilakosság számszerű többségben volt, és így a probléma különösen kiélezetten jelentkezett,szintén ezt a megoldást javasolta; később, 1865-ben egy kiváló, illúzióktól semmentes tanulmányt (A nemzetiségi kérdés) is írt a témáról. A közfelfogástól eltérően, őnem az egységes magyar nemzetállam koncepciójából indult ki, de a politikai autonómiátvagy az esetleges különválást károsnak minősítette, mert az ország területi épségétmeg akarta őrizni. Ugyanakkor hevesen ellenezte a nemzetiségi elnyomást, elítélte anemzeti türelmetlenséget, és a humanizmus szellemében méltányos, tapintatos nemzetiségipolitikát ajánlott.Az önkényuralom időszakában Eötvös politikai, államelméleti gondolkodásábanfontos helyet foglalt el Magyarország és Ausztria viszonya. Nemzetközi összefüggéseibenboncolgatta a kérdést, és a politikai fejleményekkel lépést tartva módosította fel-