4. sz. - József Attila Megyei és Városi Könyvtár - Tatabánya

Limes 69 Nemzeti programok: magyarBényei MiklósEötvös József és a magyar nemzetfelemelkedése„Hazánk nem maradhat jelen helyzetében." Ezzel a határozott, mozgósító erejű kijelentésselkezdődik Eötvös József 1846-ban közzétett Reform című röpirata. A könyvcíme és az idézett mondat felfogható a szerző törekvéseinek összegzéseként, vagy politikusi-gondolkodóihitvallásaként, hiszen impozáns életműve azt a célt szolgálta, hogyMagyarország kitörjön az idejétmúlt feudális viszonyok kötöttségeiből, és békés átalakulással,reformok útján felzárkózzon a társadalmi fejlődésben, a polgárosodás folyamatábanelőttünk járó nemzetekhez.Eötvös József báró (1813-1871) nem volt korának olyan emblematikus alakja, mintSzéchenyi István, Kossuth Lajos vagy Deák Ferenc, de mindenképpen a legnagyobbakközé sorolható.Íróként,publicistaként, szónokként, politikusként, tudományszervezőkéntés állambölcseleti gondolkodóként egyaránt a magyarság felemelkedését szolgálta.Ötvenharmadik születésnapján ő maga is öntudatosan rögzítette naplójában: „individualitásomjobb része fenn fog maradni azon hatás által, melyet a maga idejében előidéztem,s a közélet pályáján is soha nem foglaltam az első helyet, de sok, amit előszörén mondottam ki, létesíttetett."Töprengő, útkereső elme és cselekvő alkat, személyiségébenés szerteágazó munkásságában ez a két vonás szerves egységbe fonódott. Sokanelméleti embernek tartották, ám jó érzéke volt a gyakorlatiasságnak, a mindennapi életrealitásainak felmérésére. Pontokba szedett programot sosem alkotott, de markáns, azalapvető törekvéseket illetően következetes reformelképzelései, alaposan végiggondoltés szükség szerint a változó körülményekhez, tényleges lehetőségekhez igazított javaslatai,továbbá politikusi és államférfiúi tettei összefüggő egészet alkotnak, szorosanegybefűzi őket a magyar nemzet sorsa, jobb jövője iránt érzett felelősség, elkötelezettség.Közéleti érdeklődése családi örökség. Nagyapja és apja az udvarhű, konzervatívarisztokrácia képviselőiként magas állami tisztségeket töltöttek be. A fiatal bárót ishivatali karrier várta, ő azonban - bár kivételes képességei nyilván magasra emeltékvolna - másfelé indult. Eleinte verseket, drámákat, irodalmi esszéket írt, később amagyar regény újító szellemű mestere (A karthausi, A falu jegyzője, Magyarország1514-ben, A nővérek) lett. Olvasmányai, nevelője, barátai, nyugat-európai utazásakorszerzett élményei, egyáltalán a korszellem hatására hamarosan szembefordult felmenőiaulikus magatartásával, nézeteivel is, és a generális változtatásokat sürgető liberálisreformellenzék egyre erősödő táborához csatlakozott. Atyja anyagi csődje után életviteleszintén módosult, a lényegesen szerényebb köznemesi-értelmiségi létformához idomult.Kora ifjúságától felfokozott küldetéstudat jellemezte. Alig huszonhárom évesen írta:„használni akarok, másoknak élni, másokért fáradni...". S még 1868-ban is arra okítottafiát: „úgy vagyok meggyőződve, hogy az egyénnek kötelessége az emberiség boldogításáérttőle telhetőleg működni. "Gondolatvilágában a közösség, a társadalom javára