4. sz. - József Attila Megyei és Városi Könyvtár - Tatabánya

Vesztróczy Zsolt 98 Nemzeti programok: szlovákrült föl.18 Másrészt Štúr március végén Bécsbe távozott, ahol az ott zajló szláv kongresszusegyik központi figurájává vált.19Bécsben március 31. és április 8. között lengyel, szlovák, horvát, cseh és szerbpolitikusok (Ljudevit Gaj, Vuk Karadžić, Jerzy Lubomirski, Jozef Miloslav Hurban ésmások) részvételével szláv kongresszusra került sor. Ezen Štúr, rendkívül harcias fellépésével,a cseh-horvát-szlovák összefogást sürgetette, és horvát politikusokkal (JosipJelačić, Ljudevit Gaj, Josip Strossmayer és mások) tárgyalt a magyarok elleni közös,fegyveres fellépésről, de azok - vele ellentétben - tárgyalások útján akarták rendezni avitás kérdéseket. Megfelelő szövetségesek híján így végül maga Štúr is kénytelen voltreálisan felmérni az erőviszonyokat, és a továbbiakban szintén a békés megoldás mellettfoglalt állást.20A szlovák nemzeti mozgalom végleges programjának elfogadására az 1848. május11-én, Liptószentmiklóson tartott tanácskozáson került sor. Itt önálló szlovák tartományfelállítását, saját tartománygyűlést, az országgyűlésen, a megyei tanácskozásokonés a hivatalokban szabad nyelvhasználatot, teljes, anyanyelvi oktatási hálózat kiépítését,saját zászlóval rendelkező szlovák nyelvű őrsereget, általános választójogot éscenzúra nélküli sajtószabadságot követeltek.21 Bár ez később a 19. századi szlovák nemzetimozgalom egyik olyan fontos alapdokumentuma lett, amelyre gyakran hivatkoznak,a korabeli politikai és társadalmi viszonyokat tekintve azonban ennek nem voltrealitása. Az ország nemzetiségi alapon történő föderatív átalakításának terve ugyanis,a korabeli magyar vezetőréteg álláspontját ismerve, még tárgyalási alapot sem jelenthetett.A program ráadásul nem számolt az itt élő más nemzetiségűekkel sem, mint példáula szepességi és Garam menti németekkel, az árvai és szepességi lengyelekkel, a sárosiruszinokkal, vagy a Nyitra, Pozsony, Zólyom és Gömör megyei magyar enklávékkal.A követelt területi elhatárolódás így újabb nemzetiségi konfliktust idézett volna elő,arról nem is beszélve, hogy a szlovák népességnek mintegy 20 százaléka nem is aFelföldön élt. Az általános választójog bevezetésének követelése, ami a felföldi megyékbena gyenge anyagi bázissal rendelkező szlovákok politikai súlyának növelésétcélozta, szintén irreális volt, hiszen a korabeli Magyarországon a radikálisoknak nemvolt igazi súlya, a nemzetiségi szempontokról nem is beszélve. A követelt nyelvhasználatijogok is teljesíthetetlenek voltak, hiszen az egységes, mindenki által elfogadottszlovák irodalmi nyelv 1848-ban még nem létezett, csak a köznép által használt háromnagy regionális nyelvjárás, illetve másik három, lényegében csak írásban alkalmazottvariáns (a katolikusnál a Bernolák-féle,22 az evangélikusoknál pedig a Štúr-féle, vagy akralicei Biblia archaikus cseh nyelve) érvényesült. A mai szlovák irodalmi nyelvetbemutató első nyelvészeti művek Štúr tollából csak 1846-ban láttak napvilágot, a kodifikációsmunkát pedig 1852-re fejezte be Martin Hattala23, így a követelések teljesítéseesetén egy apró értelmiségi csoport által használt „műnyelvet" kellett volna alapul venni.24Emellett nem voltak megfelelő létszámban szakképzett tanárok sem, akik a szlováknyelvű oktatás bevezetése esetén taníthattak volna.A petíció tartalmazott még más olyan, a valóságtól teljesen elrugaszkodott követeléseketis, amelyek ugyancsak nem a megegyezés kereséséről és a szlovák fél kompromisszumkészségérőltettek tanúbizonyságot. Így például követelték az elfajzott, nemzetárulónakbélyegzett szlovákok közéletből való kizárását; vagy az országgyűlési követeknekmeg kellett volna tanulni a többi nemzet nyelvét, ami minimum hat-hét másiknyelv ismeretét igényelte volna. A követelések között volt a magyar nyelvű területeken