4. sz. - József Attila Megyei és Városi Könyvtár - Tatabánya

Hamberger Judit 87 Nemzeti programok: csehmány előírta jogokat kérte számon az osztrák kormányon. Amikor 1849 nyarán az újalkotmányozó birodalmi parlamentet feloszlatták, Havlíček az osztrák kormány kíméletlenbírálója lett. A Národní noviny betiltása előtti utolsó számokban olyan cikkeketjelentetett meg, amelyekben elutasította az arisztokratikus Ausztriát, és a királyrólcsászárrólis elmondta szentségromboló véleményét.Havlíček a nemzeti liberálisok közül egyedüliként szegült ellen a reakciónak. Ahelyett,hogy elmenekült, emigrált volna, úgy döntött, hogy itthon marad, és akár egyedülis harcol az elhatalmasodó abszolutizmus ellen.18 Kiadta következő ellenzéki újságját,a Slovant. Ebben bírálta és elítélte a cseh ellenzék politikai állhatatosságának hiányátés a megfélemlítettségüket, harciasságuk és jellemességük hiányát. Úgy vélte, nemis ellenzék az, amely akkor nem lép fel, amikor a szabadság ellensége van hatalmon.Megállapította, hogy a csehek egyik legnagyobb hibája a műveletlenség és a politikaivakság, ami gátolja a saját előrehaladásukat. Lapjában nevetségessé tette azokat, akikgyorsan az abszolutizmus szolgálatába álltak. Újra foglalkozott a sajtószabadság kérdésével.Folyamatosan felhívta a figyelmet az alkotmányos törvények be nem tartására, acenzúra bevezetésére, mintha egyedül is útját akarta volna állni a bachi abszolutizmusterjedésének. Még arra is merészkedett, hogy követelje az általános választójogot. Azelsők között fogalmazta meg azt, hogy Ausztria a nemzetek olyan börtöne, amelyben anemzeteket ravaszul és erőszakosan németekké változtatják. Nem kímélte a hadbíróságiítéleteket sem, különösen a halálos ítéleteket. 1850-ben azt írta, hogy nem tartozik azokközé, akik félnek attól, hogy megírják az igazságot. Az oktrojált alkotmányt „az önállóságraírt szatírának" nevezte. Ellenzéki lelkéhez és szellemiségéhez híven nem mondottle az osztrák hatalom (különösen a kormány) aktuális viszonyainak és jellemzőinekbírálatáról, és kíméletlenül nekiment a katolikus egyházi hierarchiának is, amiakkor hallatlan merészségnek számított.19Az abszolutizmus előretörésével egyre súlyosabb politikai és rendőri nyomás nehezedettrá és lapjára, ezért a Slovant előbb kalandregénybe illő módon, később konspirációsmódszerekkel készítették és terjesztették.20 Mindeközben rótták ki rá legsúlyosabb,és egyben utolsó sajtóperét, amit ugyancsak megnyert, és amit úgy is szokták jellemezni,hogy: 'a birodalom harca a cseh újságíróval'. Amikor azonban 1851 nyarán végképplehetetlenné tették újságját, közéleti működését, és szinte izolálták a cseh társadalomtól,maga állította le a Slovan kiadását. Tettét a lap végén azzal indokolta, hogynem kívánja megadni senkinek azt az örömet, hogy az ő lapját betilthassa.2. 5. A nemzeti és polgári értékek oktatója, terjesztőjeHavlíček nemzeti programjának integráns része volt a nemzetnevelés, nemzetművelésfeladata. A 'művelt nemzet, művelt nép' programját azzal indokolta, hogy: „csaka művelt nemzetek lehetnek valóban szabadok. Annak, aki valóban szabad akar lenni,azért kell dolgoznia, hogy a szabadság ne csak egyes rendekre legyen érvényes, ezért azegész népet tanítani, művelni kell. Könnyű a műveletlen népet ingerelni, nyugtalanítani,és nehéz művelni."21 A nemzet, a nép oktatását olyan fontosnak tartotta, hogy aszétszéledt nemzeti liberálisoktól még 1851-ben is azt követelte, hogy kötelességük anép művelése. Ha nem lehet az iskolákban, a társulatokban, a sajtóban, akkor legalábbszemélyes kontaktus útján tegyék meg ezt a kötelességüket.Sok irányban művelte a cseheket írásaival, de a legfontosabb a modern nemzettudatformálása volt. Politikai képzésükben a nemzeti kollektív jogok és a demokratikus