alm01

Ilyen és hasonló mesékkel mulattatta ismerősömet az első és a következő éjszakákon az ifjúasszony,
amint más asszonyok testi és lelki bájaikkal, tudományaikkal, szerelmi praktikáikkal,
gonosz tapasztalataikkal szokták bolondítani a férfiakat. Ismerősömmel elhitette neje, hogy
minden bajában megsegíti, soha el nem hagyja, és ha engedelmesen viseli a nyerget, amelyet
minden éjszaka a hátára vetett: alkalmas időben rejtett kincshez juttatja.
Ismerősöm, aki annak előtte életvidám, dalos, tréfakedvelő férfiú volt, házasságában
elkomorodott, otthon ülő, barátokat kerülő, túl mogorva kedvű ember lett, aki sohase mozdult
felesége szoknyája mellől. Miután neje megtiltotta neki a boritalt, titokban látogatta a pincét,
ahol egyszer halva találták.
Más ismerőseim is tudtak a boszorkányok létezéséről, különösen a reménytelen és boldogtalan
szerelmesek, akik városvégi korcsmák, borházak tétlenségében töltötték napjaikat, és
szemüket a földre sütötték. Tudok férfiakról, akiknek erejét úgy megkötözte egy-egy nő, hogy
más asszonyszemélyre még csak nem is nézhetnek szemükkel, nemhogy bármiképpen incselkednének
az asszonnyal, akit a teremtő a férfiak incselkedésére teremtett. Tudok férfiakról,
akiknek álomban szívgörcsük támadt, ha egy bizonyos asszonnyal álmodtak. Csak keserves
zokogás és köhögés könnyítette nehéz fájdalmaikat. Tudok férfiakról, akiket csonttá aszaltak
bizonyos asszonyok, szárazbetegséget oltottak beléjük, megfosztották mindennemű tehetségüktől,
akik saját árnyékukként bolyongtak a világon. Tudok férfiakról, akik mindent,
becsületet, nyugalmat, életpályát, tisztes atyafiságot feláldoztak egy nő kedvéért, és a tömlöc
négy fala között sem tudnak másra gondolni, mint örökösen arra a nőre, akinek rabjai lettek.
Tudok férfiakról, akiknek eltorzul az arcuk, a szívük, a lelkük, midőn egy-egy asszony
megbabonázza őket, hajuk, foguk idő előtt kihull, szomorú vénségükben selypítve mondják a
bűbájos nevét.
Ezért én hiszek a boszorkányokban, bár tőlük csak összesen húsz esztendeig szenvedtem, mert
gyermekkoromban farkasfogat akasztott a nyakamba jó anyám.
*
A KÍSÉRTET
A babonás hit azt tartja, hogy a holtak, ha valamely munkájukat itt a földön nem fejezték be, vagy
valakivel haragban voltak, akkor visszatérnek néha éjféltájban a sírból, de kakasszóra ismét vissza kell
menniük. Rendszerint fehér lepelbe burkoltan szokták ijedős vénasszonyok őket látni, és hallják zörögni
a csontokat. Legalább így mondják. Magyarországon némely városnak külön házi kísértete van. Így
például Lőcsének a fehér asszony, akiről Jókai Mór regényt is írt.
Különben a hazajáró lélek minden nép babonájában feltalálható, csak a zsidónál hiányzik.
Újabban spiritiszta alapon szokták a babonás emberek a hazajáró lelkeket meginterjúvolni, ami nem
egyéb a 19. század babonájánál.
Jegyzet
A kísértetekben csak az nem hisz, aki még nem látott kísértetet.
Én hallottam a kuvikot vén eperfákon megszólalni egy délelőttön, kutyánkat behúzott farokkal
a kapu körül vonítani, mikor szegény apám haldokolt. Én láttam Misleyt, a szomszédot a
kertek alatt járni, midőn már tíz esztendeje eltűnt, és az özvegye másodszor is férjhez ment. Ha
nem is Misley volt az ősz ember, de nagyon hasonlított rá. Szakasztott úgy pipázott, rövid,
apró pöffenetekben, mint a megboldogult. Jártam holdfényes éjjeleken a városon kívül, ahol
tudvalevőleg a temetőből jövő halottak leüldögélnek az árok szélén, és térdeiket állukhoz
170