alm01

azokat kivégzi. A jószág fejét a küszöbre teszi, és baltával elüti a nyakát. Ha a fej kifelé esik, az jó jel,
de ha a szobába hull vissza, akkor vigyázni kell, mert egy éven belül tűz lesz a házban.
Jegyzet
A nyíri nádasok között láttam a lidércet.
Akkor még állottak azok a névtelen vadvizek, amelyeknek partján napokig mehetett a szekér a
tengelyig érő sárban. A hold felhők mögött bujdosott, és az őszi éjszakában nagy magasságból
hallatszott a láthatatlan vadludak kísérteties kiáltása. A nádas megremeg éjfélkor, mintha maga
is megijedne a kísértetektől, amelyek mélyein ébredeznek. Hányszor haladt előttem a lidérc az
ingoványon, mint egy éjjel járó búbospacsirta, amely tüzet hord a hátán. Futott a lidérc, mikor
már majdnem beértem. Kék lángja úgy csalogatott, mint a halál, e hosszú utazás végleges célja.
Eltűnt, majd felbukkant. Árnyak mozogtak körülötte - tán a kincsásó parasztok vagy nádi
betyárok. Előjött a ködből és sötétségből, amikor egy falusi ház ablakából nézegettem az őszi
estét, és szomorú gondolatoktól lehorgasztottam a fejem. Feltűnt váratlanul az éjféli útban, és
titkokat ígért, mint egy csalfa asszony. Mindig megremegtem, ha megláttam; mindig valamely
jeladás volt ő változatos életemben; sohase múlt el történés nélkül a napom. Bizonyos, hogy a
véletleneknek, a meglepetéseknek, a katasztrófáknak és nagy szerencséknek nincs közük az
emberek normális életéhez. Amilyen csodálatos és kiszámíthatatlan a következő perc, a
fátyolba burkolt holnap, a beláthatatlan jövő, a mély sötétségbe takart emberi sors: - olyan
ismeretlenek a jelek, amelyek sorsunk jobbra vagy balrafordulását előre jegyzik. Csak akkor
hihetnénk a bölcsek és okosak cinizmusában, babonamegvetésében, ha ők legalább tudnának
valamit a jövendőről. De még csak annyit sem tudnak, mint a kártyavető cigánylány. Addig,
amíg a legbölcsebbek sem mondhatják meg sorsunkat, ne bántsuk az ártatlan lidércet, amely
mindig meglep, megijeszt, ha ködös éjszakákon szembejön velünk az országúton, de eseménytelen,
szürke életünkben szeretjük őt valamely kedvező jeladásnak tekinteni. - Újholdkor
lidércet látni ma is szeretnék, mert ez bizonyosan friss pénzt jelent.
*
ÚTONJÁRÓK
A babonás nép különösen szereti a fantáziáját borzasztó és megfoghatatlan dolgokkal foglalkoztatni. A
népmesék legtöbbje teli van rémes szörnyekkel, kísértetekkel, járkáló, sírjukból kikelt holtakkal és
elátkozott hercegekkel. Csupa olyan alak, akivel még senki sem találkozott, és nincs olyan, aki meg
tudná mondani, hogy ki gondolta először őket.
Ilyen mesés alak az Útonjáró. Rendesen egy csontig aszott vén koldus, akire aztán ráfogják, hogy már
egyszer el volt temetve. Az ilyet aztán üldözik, elzárják előtte erszényüket, hogy a szegény ördög tényleg
hamarosan a sírba kerül.
Útonjáróknak azért nevezték el ezeket a szerencsétleneket, mert senki se látja őket pihenni, folyton
járnak faluról falura, és a babona szerint, ahol megpihennek, ott meghal valaki.
Jegyzet
Aki sokat utazik kocsin vagy gyalogszerrel, az már találkozott vele. Vannak olyan emberek,
akik valamely titokzatos, érthetetlen okból nem tudnak egy helyben megmaradni, hanem egész
életükben ide-oda vándorolnak; mennek, anélkül hogy valaki hívná őket, beállítanak falvakba
és városokba, ahol senkit sem ismernek, barangolnak országutakon, amelyeken azelőtt sohasem
jártak, meghúzódnak konyhákban, istállókban, csűrökben, ahol a napszállat éri őket. Látni
őket kukoricások mellett heverészni, gödrökben tanyázni, vándorcigányok közelében üldögél-
173