alm01

felesége elől: - így például a kocsmaszámláit, amelyeken lúdpástétom is szerepelt, pedig itthon
a világért se ette volna meg a libát. (Vajon miféle kocsmárosné lehetett az, aki a megboldogulttal
lúdpástétomot etetett?) Megszólalnak a fiókok, amelyekbe egykoron az illető pénzesbugyellárisát
rejtegette, amikor valamely fárasztó útjából (mint gyakran mondaná: borvásárlásaiból)
hazajött, és attól félt, hogy majd úgy elnyomja az álom, hogy még azt sem találja
észrevenni, amikor felesége kihúzza párnája alól a pénztárcát. Bezzeg, most vall a titkos
rekeszes bugyelláris! Megmutatja még azt a mezítelen, szemérmetlen női fotografiát is, amelyet
az illető titokban a tárcájában hordozott, és hozzá mindenféle gondolatokat intézett, amikor
senki sem látta! Milyen undorodással lehet nézegetni ezt a női képet - egyszeriben elmúlnak
látásától a könnyek, amelyek minden alkonyattal az elköltözöttért volnának szentelve.
És ha még tovább is keresgél Nagysád a titkos íróasztalfiókokban, bizonyosan talál
számadásokat pénzekről, amely pénzekről a megboldogult Önnek sohasem beszélt. Kinek,
hová, merre adta ki ezeket a pénzeket? Hol volt az a feneketlen harisnya, amely visszahozhatatlanul
elnyelte a tallérokat - hol volt az a kapzsi kéz, amelyben hamuvá válott az arany -
, hol volt az a verem, amelyben évről évre elásatnak a drága, jó termések, és a verem nyitját
többé sohasem lehet megtalálni? Higgyen nekem, Nagysád, ennél a rejtélynél a lakatot egy női
kéz tartja a markában. Vajon nem nézte meg sohasem, hogy a szomszédasszony a kerítésre
nem akasztott-e néha-néha valamely fehérneműeket, ingeket vagy alsószoknyákat száradás
céljából, amely dolgok jeladások is szoktak lenni arról, hogyan dobog a szomszédasszony szíve
a szomszéd irányában, és mit álmodott éjszaka? Nem figyelte meg, hogy a megboldogult miért
fújt néha olyan nagy füstfelhőket a méhesbeli pipázáskor, amely füstfellegek a szomszédban is
láthatók voltak? Nem írt fel néha bizonyos titkos szavakat a filagória fehér falára, amelyeket a
szomszédból is el lehetett olvasni? Hát arra sem emlékszik, hogy a padláslyukon miért
dugdosta ki annyiszor az elköltözött a fejét, amikor a szomszéd udvarban nagymosás volt, és a
szomszédasszony nekivetkezve, vállig felgyürkőzve, meztelen lábán papucsban segített a
szolgálónak, mosónőnek a teknő mellett? Nem hiszem, hogy az illető azt számlálgatta volna,
hogy hány inget meg egyéb alsóruhát adnak a nagymosásba a szomszédok...
De ha még a konok, hallgatag, árván maradt kocsist is előveszi, és megkínálja mézespálinkával,
még talán a börtöntöltelékből is kipréselhet egyet-mást, pedig ez az ember a csendőrök előtt
sem szokott vallani. Elmondhatja például Nagysádnak, hogy a megboldogultnak az volt a
szokása, hogy külön kocsin küldte előre a kalapját, egy másik kocsin a felöltőjét, a harmadik
kocsin érkezett meg ő maga, ha olyan házhoz ment látogatóba, ahol szépasszony volt. Ez a
lezárt szájú kocsis, ha kellően megérteti vele, hogy az illető már úgysem jöhet többé haza, hogy
a kocsirudat felemelje, még azt is bevallja, hogy mely kocsmáknál ácsorgott egész éjszaka a
lovaival, pedig sürgős borvásárlásról volt szó, és abban a bizonyos kocsmában nem is mérték
éppen a legjobb bort...
Szívesen kitanítom, asszonyom, ezekre a dolgokra, mert hiszen én már meggondoltam
irányában való szándékomat, nem házasodom meg, bár valamikor nagyon szerettem volna téli
időben, utazásaimban lábaimat ugyanabba a lábzsákba bújtatni, amelyben a megboldogult
melegítette a lábát.
* * *
285