alm01

A SZEGÉNYEK MOSOLYA
MIT ÁLMODOTT, KEDVES?
(Részletek a Színházi Élet-ben megjelent álomfejtésekből)
Mióta az Álmoskönyv-em megjelent, gyakran kapok leveleket vidékről, Pestről, amelyekben a
legkülönbözőbb álmokra kérnek megfejtést. Ha érdekel az álom: válaszolok. Van néhány
állandó levelezőm, aki sietve tudósít minden apró-cseprő álmáról. Ezek ritkán kapnak választ.
Az álmok többsége éppen olyan mindennapi, mint az emberek.
Leginkább nők írnak. Fiatalok, öregek. Az öregek gyakran álmodnak régen megholt emberekkel,
a fiatalok olyanokkal, akikkel csak ezután találkoznak az életben. Azt lehetne mondani,
hogy a mindennapi eseményeket a legtöbb ember megálmodja. Így: az esküvő, a szerelem, a
gyermekáldás; a temetés a családban, sőt a nagymosás a háznál az álmok lexikonának
háromnegyede. Egy negyed marad a különösebb eseményekre: az ikrekre, a kétszeri vagy
háromszori jegyességre, többszöri férjhezmenetelre, az amerikai levélre (ez most gyakori), a
betegségekre... Ritka az olyan álom, amelynek nevezetesebb jelentősége volna. Pár hónap előtt
egy pesti színésznő férjhez ment egy amerikai úrhoz... De hagyjuk ezt az álmot. Ennek még
nincs megfejtése.
Mióta élek, foglalkoztam álomfejtésekkel. Persze, mindig csak a magam és a környezetem
mulattatására, amíg az Athenaeumnak eszébe jutott, hogy egy modern, bőséges Álmoskönyv-et
írasson velem.
Sokat beszélgettünk valamikor az álmokról dr. F. S. úrral, Freud professzor tudós pesti
barátjával. Ő idegorvos, én költőféle volnék. Persze, más szemüvegen nézzük az álmokat. De
néha találkoztak a megfejtéseink. Különösen a szerelmi álmoknál...
A legkönnyebben fejthető álmok: a szerelmi álmok. Ezek a hajnali jelenségek megannyi Szent
Antal kísértései. A világ minden könyvtárát tele lehetne írni azokkal a szerelmi álmokkal,
amelyek hajnalonként látogatják meg a férfiakat és a nőket. A legtöbb hajnali álomnak emberfölötti,
soha el nem érhető édessége van. Hajnalban érezzük az életnek azt a másvilági ízét és
illatát, amelyet a szürke mindennapi életben nem kóstolhatunk. Nincsen olyan ember, aki
megközelítőleg is el tudná vagy el merné mondani a szerelmi álmait. Se a gyóntatónak, se az
idegorvosnak.
Nagyon szeretem azokat a régi álmoskönyveket, amelyeket négy-ötszáz esztendő előtt írtak;
mindegyikben van valami érthetetlen, sajátos hang vagy szó, amelynek eredete oly régi, mint a
biblia, mint Egyiptom, mint Judea... Olyan hang, amelyet láthatatlan madártól hall csillagos
égboltozat alatt az ember.
Mostanában sok a szomorú, gyötrelmes álom. Szívfájások a Haza, az elesett fiú, az elveszett
Magyarország miatt.
*
217