alm01

díványpárnákból, lyukas szőnyegekből, régi függönyökből és ágyterítőkből, mint valami
északsarki utazó. Tél volt, az éjszaka hosszúnak, hidegnek ígérkezett.
*
3
MIT ÁLMODOTT EGYESI?
Egyesi, ha a hold állása, az ajtón, ablakon bedúdoló üres kályhában mormogó szél megengedte,
üres gyomorral is kellemeseket álmodott.
Például forró káposztalevessel, amely olyan párologva került elébe, hogy az már olyan volt,
mintha előre vérré válott volna.
De nem a mindennapi káposztalevesről álmodott Egyesi, mint más közönséges éhező párnáin
(különösen olyankor, ha feje lecsúszván a párnáról, egy vonalba került gyomrával, és a gyomor
gondolatai szabadon kompariáltak az agy gondolataival).
Evett káposztalevest muszka módon elkészítve, mint egy regényben olvasta valaha.
Ez a káposztaleves arról volt nevezetes, hogy tyúk főtt benne. Vagy pláne csirke. (Tormájának
ízét persze még felébredéskor is érezte.)
Evett forró káposztalevest (hófúvás volt odakint) velőből és disznóhúsból készült apró
gombócokkal, borsosan, tojásosan, amilyennel a felvidéki fogadókban várták a téli utazót,
amikor még nem járt mindenfelé vonat, hanem szánkóval volt szokás egyik városból a másik
városba, egyik vásárból a másikba menni. - Egy piros képű asszonyság nyomkodta Egyesibe
(álmában) a velős gombócokat, s nem kellett értük fizetni.
De mielőtt jóllakott volna amúgy istenigazában, ahogyan valamikor gazdag, eleven korában
utazásai közben szokott az állomásokon, hirtelen vége lett a kellemes álomnak: - hirtelen
hófúvásban találta magát az országúton.
(Ez pedig onnan volt, hogy a hideg levegő megtalálta a maga útját Egyesi elbarikádozott
ágyába. Valamely részecskén, bizonyosan a rongyos paplan lyukain át [amely paplan olyan
színű volt, mintha egy múlt századbeli öregasszony szoknyájából készült volna] úgy fújni
kezdte Egyesit, mintha a világból akarná kifújni.)
Álmában tehát a hófúvásos országúton mendegélt Egyesi, valójában pedig oly kicsinyre
húzódott össze, mint egy sündisznó.
Egyesi álmában káromkodott, mint egy régi bátor utazó a legnagyobb veszedelmek között, de
valójában dideregve, kétségbeesetten feküdt ágyában.
Ez így tartott körülbelül éjfélig, amíg odakint az idő lecsillapodott - amolyan éjfél utáni szaga
kezdett lenni az időnek. A csillagok felragyogtak az égboltozaton a valóságban, az északi
széltől fűtött kis vaskályha elhallgatott: - Egyesi álmában elérkezett a legkellemesebb pontig:
pénzt talált egy fiókban, amelyet már régen nem húzott ki, mert az amúgy is hiábavaló lett
volna. Tizenöt pengő nyolcvan fillér feküdt a fiókban. Éppen ennyire lett volna szüksége
másnapi megélhetéséhez, egy pengőt számítva reggelire, forró kávéra, vajra, tojásra, friss
süteményre, három pengőt ebédre, amelyet a forró gulyásleves vezetne be, de volna benne
disznóhúsból és marhapecsenyéből darált, pogácsa alakú pecsenye is és a végén tojásos
galuska. A pénz többi részének is megvolna a maga helye. „Mosodába”, trafikba, cipősarkalásra
és kávéházra, amely helyre az utóbbi időben már csak azért járt be, hogy valakit keressen.
263