alm01

A HÚSVÉTI SÓDAR TITKAI
1
A húsvéti sonkáról való feljegyzésemben, engedelmükkel, Kiskerti urat idézem, aki az én
gyermekkoromban az ország legjobb evőjének hírében állott.
Bár a métermázsától nem messzire esett korpulenciában, minden népünnepélyen felmászott a
csúszós póznán a pózna hegyére diadalmi sikerért felakasztott szafaládékoszorúért.
(Bevallás szerint ez az étel ízlett neki legjobban.)
Egy híres disznóölés (és a terítékre kerülő hurka-kolbász s orjaleves) kedvéért reggeltől estig
szánkázott olyan hófödte tájakon, melyeken nádasok húzódtak, bennük farkasok lappangtak,
amelyek nemrégiben téptek szét az országúton egy vándorlegényt, akiből csak egy rongyos
csizmaszár maradt.
De vonatra is ült, hogy például Püspökladányban vagy Szolnokon (az egykori híres vasúti
restaurációkban) megkóstolja az új vasúti vendéglős főztjét, borát, sörét, pálinkáját.
Minden ételről tudta, hol főzik azt a legjobban; minden italról tudta, hol lehet azt hamisítatlan,
eredeti állapotban fogyasztani; minden közönséges napról, mint valami alapos szakácskönyv
(de ünnepnapról pláne), tudta, hogy mit, miként, mily körülmények között szokás akkor
fogyasztani, hogy az ember hosszú életű lehessen!
Így sohasem lakott jól; - a jóllakást olyan értelemben véve, hogy eldőljön utána, mint egy
köblös zsák, holott a legtöbb ember azt szokta cselekedni, ha megfelelő ételnemű kerül elébe.
Kiskerti a legjobb falatok elfogyasztása között gondolt arra, hogy másnap is kell ebédelni. Ez
volt a titka örökös jó étvágyának. (Ezenkívül az alvással is ilyenformán volt: mindig hagyott
magában egy fertályórányi szundításra való állapotot, amelyet bármikor igénybevehetett
változatos életében, akár utazásaiban, akár ebéd előtti üldögélései közben, mert okos ember
ebéd előtt is alszik.)
2
Kiskerti a húsvéti sonkáról a következőket mondta:
- A húsvéti sonkának igazi ideje volna előkészületéig, rendbehozataláig, tálalásáig, megfelelő
fogyasztásáig az a negyvennapi idő, amit közönséges nagyböjtnek nevezünk. Így mondja az
elmélet, de a praktikus élet már régen bebizonyította, hogy a negyvennapos idő kevés egy
sódarnak a létrejöveteléhez. A sódar a legkényesebb része a disznónak, korántsem élvezhető
amúgy frissiben, mint a kolbász vagy a hurka, amelyek melegiben learatják az ünneplésüket,
mint akár a színészek, akik előadás közben megjelennek, hogy a tapsokat átvegyék.
- A sódarhoz bizonyos klasszikusság, idő múlása szükséges, hogy valóban élvezhetővé váljék,
igaz, hogy élvezhető idejében aztán úgy megveri a többi élelmiszereket, a gyomornak örömeit,
hogy versenytárs nélkül marad.
- Nincsen élelmiszer, amely a megunhatatlan, szinte örökéletű sódarral versenyezhetne. Olyan,
mint a költők közül Shakespeare, aki minden időben mindent tud, és mindig élvezhető, míg
más divatos költőkről nem mondható el ugyanez. A kolbász már régen kiszáradt, a hurka
legfeljebb füstölt állapotában teszi meg a magáét, a sajt ugyan még tartogatja magát, de már ő
se az igazi, amikor a havak, hidegek, dermesztő idők elmúlnak, és beköszönt a húsvét, a
sonkának ünnepélye, amely aztán szinte beláthatatlan terjedelmű.
358