alm01

- Mikor kergetünk megint falusi disznót a Margitszigeten? - kérdezgetik az öregebb rendőrök,
amikor a tél zúzmarája telepedik ősz bajszukra.
(1929)
* * *
KOMÓCSY PECSENYÉJE
Volt róla elnevezve vesepecsenye a Szerviták terén a kocsmában, de ligeti sétány is, ahol a
nagybányai nők lesték a holdvilágot. Olyan nagy kalapot viselt, mint a vándorpiktorok, amikor
faluzni mentek, egyébként pedig sohasem terjedt annyira a népszerűsége, hogy fél esztendőnél
tovább megmaradhatott volna bármelyik lakásban: a pesti háziurak akkoriban sem jártak a
Petőfi Társaság üléseire, ahol ő alelnök volt, ellenben fertálykor követelődztek a lakbér miatt.
Élte a múlt század végi boldogtalan magyar írók és költők egyhangú, szegény életét.
Örömnapja volt a Karikás Mihály neve napja a Kispipában, vagy a „petőfisták” lakomája az
István főhercegben, amikor mindig akadt valaki, aki felköszöntötte a költőt.
Általában ebben az időben az egyik vacsorától a másik vacsoráig terjedt a Magyar Költők
időszámítása. Az ebédelést az uraknak találták ki, napközben denevérré dermedt a költő, mint
Beöthy Laci, Lauka Guszti, Balázs Sándor, Indali Gyula szelleme; - a kontók még álltak a
„Vérynél”, ahol a Nagyok hitelbe megittak „sok drága bort”, a Kecskeméti utcában a boltok
megrongált cégtáblái mutatták az útirányt, amelyben a nyolcvanas években hazafelé vonult a
költők társasága, miután jól kibúsulták magukat a Szőlővesszőnél. A modernebb költő sem
akart hátrább maradni őseinél, élte azok boldogtalan, gyötrelmes életét, mert mást nem
tehetett, Reviczky Gyula nyomorúságos halála az Üllői úti klinikán nem javította meg a poéták
erkölcseit. Vajon ki nem akart e korszakban ifjan, dicsőségesen, elhagyatva, Reviczky Gyula
módjára meghalni? Csak tegyék a szívükre a kezüket a régi költők, akik Bulyovszky Lillába
vagy Pálmay Ilkába voltak egykor szerelmesek, hányszor gondoltak az ifjonti halálra és a síron
túli dicsőséges könnyre, gyászra?
Komócsy József vacsorázó költő volt. A Lövész utcai Capdebó-házból a Szervita téri Kispipáig
haladva, rendszerint társaságot gyűjtött, amelynek a körében megünnepelte az estét. A
Bátoriban, a Fiuméban mindig akadtak írók, akik itt a jó szerencsét lesték, „Józsi bátyánknak”
nem kellett egyedül elkölteni vacsoráját.
*
Aki a régi Pipa ételcéduláira emlékszik, bizonyosan látta a „Komócsy-vesepecsenyét” is az
élvezetek között felsorolva, de a költő csak nagy ritkán evett a saját pecsenyéjéből. Az
íróvilágban a különböző kispörköltek, kisgulyások, pájslik voltak akkor divatban, megéljenezték
azt a gazdag embert, aki vesepecsenyét hozatott.
Nagy hírnévnek örvendett Karikás Mihály kocsmája, mert a benne lakó írók és költők úgy
zengtek róla, mint a mennyországról. Szent Mihály napján rendszerint megjelent a Kispipa
Híradó című alkalmi lap, amelyet az öblös Déri Gyula szerkesztett. Nem csoda, ha Karikás
Mihály vénségére megunta a költőket, csinos vagyonkájával a budai jégpálya mellé költözött,
és egészségét ápolta, amelyet állítólag a sok nyomtatott betű élvezete aláásott.
Komócsy József természetesen nagy tekintélynek örvendett a Pipa három udvari szobájában. E
vicces, bohókás, tréfás vendégek elnöküknek nevezték a respektusra nagyon ügyelő „Józsi
bátyánkat” helyet adtak neki az asztalfőn, habár túlságosan komolyan nem vették, amint
általában a bor mellett a legnagyobb dolgok is apránként eltörpülnek. Kipirosodott, nevető
322