alm01

sabb és Bothmer Jenő báró, a legmulatósabb atléta rendezték a négyest a kertben, amelyhez
ropogósan, kiadósan szólott a zongoraverkli.
De mi csak maradjunk barátainknál, a Kürt-beli „aranyifjúságnál”, akik a demokratikus
mulatozáshoz már éjfélkor kivonultak Parányi István vezérlete alatt, mert ez az öregúr, akit
magamban gyakran hasonlítottam a halhatatlan Falstaffhoz, a földkerekség leghíresebb
Jankójához, mind pedánsabban tartotta a rendet (igaz, az adókivető bizottságában is), amint
évei muladoztak.
A barátság szentségének megsértése volt olyan alkalomról elmaradni, mint amilyen május
elsejének a megünneplése volt.
Ki adjon színt, életet, hangulatot ennek a bágyadozó városnak, ha már Parányi „Pista” és
társasága se? Utóvégre ők vigyáztak arra évtizedeken keresztül (mint a Vadkanfőnél és
Windsorban a Hattyú hősei), hogy a városban jó koszt, jó innivaló, barátság és vidám
asszonynép is legyen. Ha ők se tartják meg a szertartásokat, a hivatásosan átlumpolt
éjszakákat, a már említett „durchmarsokat”, ugyan ki tartja meg helyettük, amikor a világ
napról napra romlik, a vendéglősök és vendégeik egyre-másra felejtenek a régi ceremóniákból,
május elseje egyszer csak úgy fog elmúlni a világból, hogy senkinek se gyújtották meg a
vadonatúj szalmakalapját, amelyet a divatfiak először bemutattak, rendszerint hölgyek kedvenc
színeivel felszalagozva?
Ugyanezért, mikor Parányi István csaknem két méter magas és másfél mázsás alakja feltűnt
éjfélkor a „Gregorits” (egy városligeti sváb vendéglős) kertjében, nyomában felvirágzott kedvű
és kabátú társasága, a daliás, kipödrött bajszú, az életnek csak vidámságaival, a perc örömeivel
és a jó hangulatok megbecsülésével törődő gavallérok: minden bizonnyal operettbeli kedély,
csaknem „éljenzés” és kardal futamodott végig a már ott mulatozókra, mert az „aranyifjakat”
mindenki ismerte Pesten.
A söntésben megdöntötték a söröshordót, a szakácsnő kidugta fejét konyhájából, a
vendéglősné olyan vígan pattant elő, mint a Shakespeare-ben. A rákok és halak füttyentésre
jöttek elő nedves tartóikból, a kakasok kukorikolni kezdtek, a májusi eprek pezsgőbe
(úgynevezett bóléba) kívánkoztak, a citerások belekaptak húrjaikba, a virágárus kisasszonyok
kidörzsölték az álmot szemükből, előjött a háziszolga, hogy felállítsa a kuglikat, a kapu előtt
Stern Árpád, a szürke lovas éjféli fiákeros letakarta lovait, mert pontosan tudta, hogy innen
reggelig nincs megmozdulás.
*
4
HOGYAN ALAKULT TOVÁBB A MULATSÁG
AZ ÜNNEPÉLYES BEVONULÁS UTÁN?
Az ingujjas vendéglős - mert ingujjas vendéglős nélkül nem volt gilt május elseje - mindenkor
sírva jött elő, hogy a hatodik kerületi adókivető bizottság elnöke, Parányi István úr előtt
elpanaszolja, hogy ilyen rossz május elsejét még nem ért meg.
- Ti, borhúzók, mindig egyformák maradtok. Így volt már a Vadkanfőnél is - mondá az elnök,
aki egyébként művelt úriember is volt.
- Hogy áll a sör? - kérdezte Blau Arnold, aki tán legjobban tudta a maga korában, hogy hol,
mikor és milyen minőségű sört csapolnak a városban.
336