alm01

KÓRHÁZI ÁLOM
A levelek között egy többszakaszos álom van, amelyről azt írja a beküldőjük, hogy kórházban
álmodta őket. Az álmokból kivesszük az érdekesebbeket:
Kórházban, betegségem alatt megjegyzett álmok:
1. Elhagyott, sötét állomáson vagyok egyedül. Jegyet akarok váltani, de a pénztáros visszaadja,
hogy nincs aprója. Amint visszaadja a most forgalomban levő ezerkoronást, látom, hogy az
„lebélyegzett”, és a bélyegző - hasonlít a postai bélyegzőhöz. Keresek aprópénzt, közben bejön
a vonat, egy pillanatig megáll, és máris továbbmegy. Az egész vonat sötét volt, a jelenet
szürkületkor történik. Aznap meghalt a mellettem fekvő beteg.
2. A Duna-parton, a pesti oldalon vagyok. Úgy tűnik fel, mintha a pesti oldal is oly magas
lenne, mintha a budai hegyekről nézem a folyamot. A víz zavaros, rengeteg apró csónak van
benne. A csónakok soklapátosak, mint a középkorban volt. A különös álmot megjegyezve,
huszonnégy órával később a szobában meghal egy beteg.
3. Katonaruhában egyedül sietek egy cél felé a hegyormon. Balról mély völgy terül el, s a
távolban egy menetelő fekete katonaruhás csoportot látok, oly messze vannak, hogy egész
apróknak tűnnek fel. Köröttem zöld minden. Az a gondolatom, hogy én előbb elérem a célt
(hogy mi a cél, nem tudom). Egyszerre az égbolton megjelenik egy jól ismert várrom, körötte
fényesség, ún. mennyei fény. - Megjegyzem, hogy e várrom alatti községben született atyám.
Másnap levelet kapok hazulról, atyám súlyos beteg.
4. Kórteremben vagyok, hol különleges elhelyezésű betegágyak vannak. Elöl padok, azon a
betegek hozzátartozói ülnek, mellette egy fekete tábla. Amint belépek, megdöbbenve veszem
észre, hogy az este 11-kor meghalt beteg a tábla melletti mosdónál áll, és kezeit mossa.
Végigmegyek a termen, jön az ápolónő, ki életben igen szép, és most megdöbbenve
tapasztalom, hogy négy-öt napos szakálla és bajuszsörtéje van, sőt csodaszép fogai közül is
egy hiányzik elöl. Visszamegyek a mosdó felé, és mennél tovább nézem a halottat... kezd
átváltozni, s a hatvanéves ősz halottból harmincéves, fekete ember lesz.
Magántisztviselő.
*
Az álomfejtő megjegyzése az, hogy ezek különleges álmok, amelyeket a kórház levegője
sugall.
Az álmokban a legfenségesebb Ismeretlen, a halál jár, és az álmok az ő lépteire röppennek,
intésére távolodnak vagy közelednek. A halál közelében az álomfejtő megáll véges tudományával,
mert hiszen a halál a legnagyobb álom.
Hogy mégis itt-ott hozzányúlni merészel Szindbád e komor álmokhoz, azért teszi, mert talált
bizonyos jegyeket itt, amelyek az élet álomjegyei.
Az 1-es számú álomban a visszadobott pénz, az elrobogó, sötét vonat világosan mutatja, hogy
a halál elhaladt az álmodó mellett, de mást szemelt ki.
A 2-ik számú álomban a zavaros folyó és a rajta levő apró csónakok a halál vízén járó
embereket mutatják. Az álmodó parton van, tehát ismét megmenekült a haláltól.
A 3-as számú álom jegye ugyancsak a halál népességéhez tartozik. Az álmodó ekkor lehetett a
legsúlyosabb állapotban, de az álom megmutatta neki, hogy atyja megelőzi őt a sorban.
245