alm01

Ez a hús a Hofburg-beli dolgozószobájában, a kihallgatási szünetek között, de Budán, sőt
másfelé is (mert elég vagyonos ember volt, hogy ezt a luxust megengedhesse magának), többnyire
magyar marhából való volt, amelyet Sáborszky és Társa, hajdani híres marhakereskedőcég
liferált a bécsi udvari konyhának. Voltak ugyan mészárosok is, akik a levágott marhát
kellően feldolgozták, de az élő marhát Sáborszky és Társának, két bécsi kereskedőnek kellett
szállítani, mégpedig Magyarországból. Sáborszky és társa természetszerűleg gulyaszámra vette
a marhát Magyarországon, amelyet régi szokás szerint gyalogos emberekkel hajtatott fel
Bécsbe. A marha ugyan utazás közben leromlott, mégis „hízlalt” marhahús volt a neve, amikor
a kereskedők forgalomba hozták. Mire a Hortobágyról, Nyírségből vagy más távoli
országrészekből a gyönyörű magyar ökrök megérkeztek a bécsi külvárosba, ahol Sáborszky és
Társa emberei várták a szállítmányt, persze felényire apadt a gyalogszerrel hajtott marha
kiadóssága, de Ferenc Józsefnek még így is ízlett.
A magyar marhának nincs párja a világon. A hagyomány szerint Árpád honfoglaló hadai
hajtották a szarvasmarhákat Ázsiából... A hagyományok tiszteletben való tartása mellett
idézzük Sáborszky és társa, régen elmúlt bécsi marhakereskedő-cég feljegyzéseit, amely a bécsi
vásáron a magyar marha árusításával érte a legnagyobb üzleti sikereit.
A „Bécsi marhahús” körülbelül ötvenesztendős fogalom (vagy tán régibb), Ferenc József és
monarchiája nagyon segített, hogy a Magyarországon „tehénhúsnak” vagy „ökörhúsnak”,
leveshúsnak” vagy röviden „főtthúsnak” nevezett eledel népszerű legyen és költői szülessenek.
*
EGY ÉS KÉT ÓRA KÖZÖTT
Ferenc József mindennapi marhahúsát a következőképpen fogyasztotta el. 2
Bármiként alakultak a napi teendők, kihallgatások, miniszterekkel, politikussal: politikai
viszonyokkal való bajlódások; új bárók kinevezései; valamint a hadseregben szükséges
változások teendői: Ferenc József déli egy órakor szünetet tartott. Nem is lehetett volna ez
másként olyan férfiúnál, aki egész életében reggeltől délig dolgozott. A pihenés joga megilleti a
birodalmak urait is. Pláne, Ferenc Józsefet, aki egy (újra) elképzelhetetlen monarchiát tartott
rendben.
A király tudvalevőleg hajnalban kelt, amikor csupán családi kávé, (kuglóffal) volt a tápláléka,
délig körülbelül egyhuzamban dolgozott, déli harangozáskor korsó sört ivott, és többnyire
tormás virslit hozatott az irodájától nem messzire eső kisvendéglőből; a kihallgatások,
tanácskozások tovább folytak a dolgozószobában; minden régi, megbízható ember a helyén, a
magyar miniszterek váltakozva jártak az osztrák miniszterekkel, horvát képviselők, magyar
püspökök, új és régi nemesek, ortodox papok, nemzetiségi vezérek és külföldi hercegek,
akiknek egy császárral dolguk van, üldögéltek az előszobában.
Néha a pápai követ, akit külön kellett fogadni, különösen a magyar egyházpolitika idejében,
amikor az öreg Wekerle, ez a nagy terjedelmű pesti úriember ostromolta mindenféle lehetetlen
kívánságokkal a császári dolgozószobát. Agliardinak hívták a pápai nunciust, bizonyosan
felvették arra a listára, ahol az egyház vértanúit jegyzi fel, mert Agliardi bőséges támadásokban
részesült, az akkor fénykorát élő budapesti liberális sajtótól.
2 Berzeviczy altábornagy toporci magányában való beszélgetéséből, aki hajdan Erzsébet királyné
őfelsége utazó udvarmestere volt, és a királyné őfelsége környezetében a távol lévő Ferenc Józsefről
beszélgetett úrnőjével. Az író igazolására.
362