alm01

szerelem, mert a novellaírók nem tudnak egyébről írni; a novellák hősei és hősnői a világ
teremtése óta mindig szerelmesek, természetesen boldogtalanul, mert másképpen nem érdekes
az egész. És mi volt a regényekben? Ugyancsak szerelem, amely végtelennek látszó nyomtatott
ívek után végre boldogsággal végződik - ezért szokás mindenekelőtt a regénykönyv utolsó
fejezetét olvasni.
Emlékszik, hogy például a nyugat-magyarországi felkelés idején mennyit meséltem Önnek
bizonyos Esmond Henrikről, Anna királynő ezredeséről, akinek két-háromszáz esztendő előtti
élete nagyban hasonlított akár a mi ezredeseink életéhez, akik Budaörsnél állottak? Mondogattam
Önnek; hogy okvetlenül olvassa el Esmond Henrik történetét, mert mindjárt regényesebb,
tehát szívbéli szempontokból ítélheti meg a mi felkelőink történetét... És már csak azért is
érdemes elolvasni az angol ezredes történetét, hogy majdan, amikor a nyugat-magyarországi
eseményekről regényt ír valamely magyar író, tudjon különbséget tenni a magyar és az angol
író munkája között... És nem tudtam rávenni, hogy a regényt elolvassa, pedig a maga szíve is,
mint ez idő tájt a legtöbb pesti nőnek, hol a királycsapatok, hol a kormánycsapatok részén volt
érdekelve, amint az események váltakoztak. A szív, az csak reménykedjen vagy pusztuljon - de
a könyvolvasáshoz magának se volt több ideje, mint általában a pesti nőknek. Remélem, hogy
most, midőn darabidőre félretette tanulókönyveit, előveszi végre Esmond Henrik történetét,
hogy felkeresse benne az ezredeseket és főhadnagyokat, akikbe eleven alakban szerelmes volt;
megtalálja a kapitányokat, akiket ellenállhatatlan kényszer vitt vagy IV. Károly táborába, vagy
pedig a felkelők soraiba. Ha ezt a kétszáz esztendő előttről keltezett regényt elolvassa,
megtanulja belőle a legújabb magyar történelmet.
...mert még nagyon sokat kell tanulnia, kedvesem, ha valóban az életben is „jól érett” akar
lenni, mint iskolabizonyítványában. De hát hol tanulhasson egy fiatal hölgy, akinek minden
lépésére vigyázni kell, és még csak táncolni se járhat olyan helyekre, ahová szeretne; meg kell
elégednie az unalmas társaságokkal, pedig ugye, mennyivel jobb volna például valamely bárban
lejteni? - Csak a könyvek, kedvesem, amelyekből magának most meg kell tanulnia az életet, a
jó írók könyvei, akik látnak, néznek, gondolkoznak embertársaik helyett is, és akik
végeredményben jobban meg tudják magyarázni az élet csínját-bínját még a mindentudó
vőlegénynél is, mert a vőlegények néha kénytelenek hazudni, de a jó író sohasem hazudik.
Azt tanácsolom tehát magának, kedvesem, hogy rakja körül magát jó könyvekkel, amelyeket
valóban figyelmesen el is olvas. A könyvek elolvasása után lesz valóban joga mindazokhoz a
privilégiumokhoz, amelyek egy „jól érett” hölgyet megilletnek.
* * *
A REGGELIZŐ HÖLGYHÖZ
Vigyáznom kell az egészségemre - mondogatta Ön, amikor este hat órakor uzsonnázás és
vacsorázás nélkül rendszerint lefeküdt, mert a lefekvés előtt fogyasztott ételek ártanak az arc
üdeségének. És aludt olyan édesdeden, mint egy gyermek, ki karácsonyfával álmodik. Sohasem
hallhatta annak a rosszkedvű embernek ajtócsapkodását, aki olyan mérgesen dobta ki lábtyűit a
szállodai szoba küszöbére, mintha örökre búcsút akarna venni tőlük, mert a cipők az est beállta
után rossz utakra vezették: kocsmákba, ahol ehetetlen volt az étel, langyos a bor, és másba
szerelmes a fogadósné.
Ellenben már a madarak első megszólamlását meghallotta Ön, amikor néhány bolond veréb
még csak azért beszélget, hogy az esti veszekedését folytassa. Ilyenkor Ön mindig kinyitotta
ablakát, miután igénybe vette az ágya mellett fülelő piros papucsokat. És mosolygott, amikor a
288