folia uralica debreceniensia 19. - Finnugor Nyelvtudományi Tanszék

KERESZTES LÁSZLÓ
Ugyanez a helyzet a rezonánsok után is: l – ľ, r – ŕ, n – ń, pl. kal ’hal’ :
kal-ga (кал-га); kaľ ’fűzfa’ : kaľ-gä (каль-гя).
A szakirodalom nem egységes a változatokat illetően. Butilov például
zöngétlen hangok (p, t, ť, è) után is írt zöngés alternánst. Ez részben adódhat
a mechanikus toldalékolásból, másrészt pedig annak is tulajdonítható, hogy a
mássalhangzó utáni variánsok közül ma a zöngések dominálnak. Jevszevjev
(1934/1963: 320–321) még zöngétlen lágy mássalhangzók után – „ritkán”
megjegyzéssel – -kä alternánst is felvesz; példát viszont nem hoz. Az ő szabálya
szerint olyan alakokat konstruálhatunk, mint pl. krovať ’ágy’: *krovať-kä,
grać ’varjú’ : *grać-kä. Ugyanígy zöngétlen kemény mássalhangzó után -ka
lenne a helyes: *śvet-ka, *pop-ka.
9. Abessivus -ftämä [-фтома] (Jevszevjev 1934/1963: 321, 323–327;
Grammatika 1962: 104–105, 155–157; Grammatika 1980: 158–159, 177–
178; MdChr 1990: 55; MK 2000: 53)
A toldalék funkcióját tekintve képzőszerű, valószínűleg Paasonen mordvin
kresztomátiájában ezért nem található az esetragok között (1909: 01–02),
Jevszevjev óta viszont (1934/1963) az összes leíró nyelvtanban stabil tagja
lett az esetrendszernek.
a) Az alapalak (nominativus) magánhangzó, ill. mássalhangzó végződése
nem releváns. Utána az abessivus egyalakú: vaľmä ’ablak’ : vaľma-ftämä, pe
’vég’ : pe-ftämä, kud ’ház’ : kud-ftämä, kal ’hal’ : kal-ftämä, käľ ’nyelv’ : käľftämä
| вальма-фтома, пе-фтома, куд-фтома, кал-фтома, кяль-фтома.
b) A tővéghangzó teljes vagy redukált volta nem releváns: śorma ’levél’ :
śorma-ftämä, tumä ’tölgy’ : tumä-ftämä, piľä ’fül’ : piľä-ftämä | сёрма: сёрмафтома,
тума : тумо-фтома, пиле : пиле-фтома. Biztonyos tőtípusokban
a szóvégi redukált hang megmaradása vagy kiesése (nyelvjárásilag) ingadozhat:
šuftä ’fa’ : šuft-ftämä ~ šuftä-ftämä, piľgä ’láb’ : piľg-ftämä ~ piľgä-fťämä,
śeľmä ’szem’ : śeľm-ftämä ~ śeľmä-ftämä | шуфта : шуфт-фтома ~ шуфтофтома,
пильге : пильг-фтома ~ пильг-фтема. (Vö. Jevszevjev 1934/1963:
324–325.)
A szóvégi teljes, nyílt ä velarizálódik: pŕä ’fej’ : pŕa-ftämä, uľćä ’utca’ :
uľća-ftämä | пря : пря-фтома, ульця : ульця-фтома.
c) A lappangó mássalhangzós tövekben az abessivus rag a nominativusi
alapalakokhoz járul : todu ’párna’ : todu-ftämä, ińži ’vendég’ : ińži-ftämä, vani
’pásztor’ : vani-ftämä | тоду-фтома, инжи-фтома, ваны-фтома.
104