folia uralica debreceniensia 19. - Finnugor Nyelvtudományi Tanszék

KELEMEN IVETT
A lapp szókezdő h- is azt mutatja, hogy fiatal átvételről van szó, ugyanis
az őslappban nem volt még meg a /h/ fonéma (Koivulehto 2002: 499–501).
Ugyancsak a kései átvételt igazolja, hogy germán jövevényszavak már az ősfinnbe
is szép számmal kerültek át, viszont amennyiben ezek továbbvándoroltak
a lappba, akkor szókezdő pozícióban a *š > fi h- > lp -s változás figyelhető
meg: germ. *sauþa > korai közfinn *šavÞa vagy *šavta > fi hauta
’gödör, sír’ > lp suow'de ’torok, garat; kopoltyúk’ (Korhonen 1981: 35). A
lappba ezt követőn is folyamatosan kerültek át balti finn jövevényszavak,
amelyek közül a korábbiak minden lapp nyelvjárásban előfordulnak, még
azokban is, melyek már nem állnak közvetlen kapcsolatban a finn nyelvvel.
Ebből az időből származó jövevények esetén már a balti finn h- > lp h- figyelhető
meg: fi hinta ’ár’ > lp hâd'de ’ár’ (Korhonen 1981: 38).
A hbge alak a finnbe többféleképpen kerülhetett be: lehetett *hää, többes
häät alak, és az átvétel már többes alakban történhetett. A másik lehetőség
egy *hääkä alak, amelynek többes gyenge fokú alakja a *hääγät > hää'ät (>
häät) (Koivulehto 2002: 498). A lappba viszont az egyes számú alak átvételét
feltételezhetjük, mivel Lindahl–yhrling szótárában csak az egyes forma
(H|je) szerepel. Lagercrantznál (1939: 1319.) a többes alak (h–·ÂQa H k) mellett
már megjelenik a Pluraletantum jelölés, így feltehetően a lappban indult
meg a többes forma használata, amit motiválhatott, hogy a lapp hagyományok
szerint – akárcsak a finneknél – az esküvői szertartás is több részből
épült föl (Kerezsi 2009: 271–272).
Az ’esküvő’ jelentésű szó szerkezetileg – a ’húsvét’-hoz hasonlóan – kötelező
többes, abszolút pluratíva, azaz hiányzik az egyes számú paradigmája
(az egyes számú forma csak összetett szavak előtagjaként létezik).
c) beassáš|mállását ’húsvéti ebéd’, headja|mállásat ’esküvői lakoma’
Suvrrokeahtes láibbiid basiid vuosttaš beaivvi máhttájeaddjit bohte Jesusa
lusa ja jerre: Gosa don hálidat min lágidit alccesat beassášmállásiid
[AccPl]? ’A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok
Jézushoz, és megkérdezték tőle: Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol
készítsük el?’ (Máté 26,17)
De son celkkii bálvaleddjiide: Headjamállásat [NomPl] leat lágiduvvon,
muhto bovdejuvvon guossit eai lean dohkálaččat heajaide. ’Akkor ezt
mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak
rá méltók.’ (Máté 22,8)
Ezekben a szavakban a ’húsvét’ és az ’esküvő’ szó egyes számban áll, a
mállásat viszont maga is pluratíva, jelentése ’étkezés, ebéd’. A szó skandináv
eredetű, a norvég és svéd mål ’ebéd’ < ónor. mál ’ua.’ szóból származik (Qvig-
88