folia uralica debreceniensia 19. - Finnugor Nyelvtudományi Tanszék

HONTI LÁSZLÓ – H. VARGA MÁRTA
hogy a határozó jelzőnek igenév nélküli szerkesztése nyelvünknek csak
újabb korában fejlődött ki; megvan tehát a jogunk arra, hogy azokban a rokonnyelvekben,
a melyekben a határozó jelzői szerkezetét a magyarnak ez
újabb fejlődési fokán találjuk, ezt a szerkezetet szintén történeti változás
eredményének fogjuk fel” (Kertész 1914: 98). „Ezek a példák arra is rámutatnak,
hogy a rokon nyelvekben sem ismeretlen a határozónak igenév nélkül
való jelzői használata. Az igenév kimaradása ezekben a nyelvekben is – éppen
úgy, mint a magyarban – történeti fejlődés eredményének tekinthető
(Kertész: NyK. XLIII. 98)” (Hámori 1954: 421).
Kertész és Hámori tehát a Pestre való utazás szerkezet régebbi voltát feltételezik
(a Pestre utazás segédigenév nélküli szerkezethez képest), ebből pedig
az következik őszerintük, hogy a Pestre való utazás szerkezetnek meg
kellett lennie (legalább) a finnugor alapnyelvben. Ezt talán igazolhatnák azok
a cseremisz adatok, amelyekről e két szerzőnek nem volt, nem is lehetett tudomása:
cseremisz awa lijše ’мачеха, свекровь [lexikalizálódott forma, valószínűleg
az ’anya levő nő’ szerkezetből]’, a)a lijše ’отчим, свекор [apa levő]’
(M. Velenyák 1970: 164), k o t l i j š e kinde ’száraz [s z á r a z l e v ő]
kenyér’ (i. m. 185). Természetesen kérdés, lehet-e bizonyító erejük, és milyen
bizonyító erejük lehet ezeknek a szórványos adatoknak, annál is inkább,
mert a fentebbi példák – megítélésünk szerint – mást fejeznek ki (essivusitranslativusi
funkciójúak), mint az itt idézett magyar adatok. Úgy tűnik, az
ugor nyelvekben fellelhető Pestre való utazás típusú szerkezetnek másutt
nincs megfelelője, ezért azzal számolunk, hogy e szerkezet vagy annak e speciális
funkciója az ugor kor újításai közé tartozik. Ezáltal a közös ugor sajátosságok
száma eggyel gyarapodni látszik, de csak látszik, hiszen Kertész
majdnem száz évvel ezelőtt már felfedezte, de a későbbi kutatók figyelmét
elkerülte, amikor főleg az utóbbi évtizedekben azt latolgatták, mennyi és milyen
súlyú közös vonások szólnak a feltehető ugor alapnyelv mellett.
6. A hátravetett határozós szerkezetek (utazás Pestre) a magyarban a kódexek
korából adatolhatók (l. az alábbi példákat). Kialakulásukat Kertész
(1924: 36) és Hámori két okkal magyarázza:
– egyrészt fordított szövegekről lévén szó, a latin, illetve a környező indoeurópai
nyelvek hatására következett be; a legfőbb ok a fordításirodalom eredeti
latin szövegeinek a hatása lehetett: „JókK. 51: h y t e t t e s z e r e l -
m e t t zent f f e r e n c z b e n el veztetteuala: f i d e m e t a m o r e m i n
s a n c t o F r a n c i s c o perdiderat” (S. Hámori 1995: 345),
– másrészt „…kialakulhatott a határozó alakú jelző új szórendje szintaktikai
eltolódással – akár a latin hatással párhuzamosan, akár esetleg részben at-
52