folia uralica debreceniensia 19. - Finnugor Nyelvtudományi Tanszék

MORFÉMA-ALTERNÁCIÓK A MOKSA HATÁROZATLAN NÉVRAGOZÁSBAN
Az esetragok megkülönböztető jegyeinek összefoglaló táblázata
Jelen tanulmány magyar nyelven első alkalommal foglalkozik részletesen
a moksa névszóragok és -jelek kapcsolódási szabályaival. Véleményem szerint
a legrészletesebb leírást a szakirodalomban M. Je. Jevszevjev (1934/
1963) közölte, noha erza volt az anyanyelvjárása. Meglepő, hogy a legújabb
moksa nyelvtan (MK 2000) igen szűkszavú az alternánsok, s főként a kapcsolódási
szabályok leírásában. Ny. V. Butilov friss anyaggal egészítette ki
számomra a korábbi adatokat. A toldalékolás produktív voltát sokszor a legújabb
jövevényszavak alapján lehet lemérni. E tekintetben informátorom pótolhatatlan
segítséget jelentett.
Tanulmányai során már korábban behatóan foglalkoztam és áttekintést
adtam a mordvin (erza és moksa) grammatika szerkezetéről (MdChr 1990) és
történetéről (Keresztes 2011). Jelen tanulmány a korábbinál is világosabbá és
pontosabbá tette számomra a moksa névragozás rendszerét. Moksa-mordvin
kollégáimmal történt találkozásaim és helyszíni kutatásaim alapján néhány
szubjektív megjegyzést kell tennem. Természetesnek vélem, hogy egy olyan
forrásban levő irodalmi nyelvben, mint a moksa, vannak vagylagos vagy bizonytalan
alakok. A moksa anyanyelvű informátorok sok meglepő jelenséget
tártak fel előttem, főként a morfonológia terén tapasztalható kiejtést illetően.
Magyar anyanyelvűként rendkívüli szekvenciákat hallottam, amelyeket világosan
érzékeltem, ám magam korábban egyáltalán el sem tudtam képzelni,
nemhogy produkálni. Itt mondok köszönetet moksa informátoraimnak, főként
A. P. Feoktyisztovnak és Ny. V. Butilovnak, de hálás vagyok a többi türelmes
nyelvészkollégának: O. Je. Poljakovnak, Sz. I. Lipatovnak, Ny. Sz.
Aljamkinnak, A. Ny. Kelinának, T. P. Gyevjatkinának és másoknak.
Tanulmányomban a határozatlan névszói paradigmát, ennek esetragjait
elemeztem, és ezt kiegészítettem a többes nominativus-accusativusi formával.
A többes paradigmában esetragos formák nem használatosak. A többes
szám mégis lényeges információkat rejt a névragozás és a határozott ragozás
szempontjából is. Ezekkel terveim szerint később foglalkozom.
A megkülönböztető jegyek alapján a tőmorfémák (Nominativus) a következő
csoportokba rendeződnek:
I. Szóvégi magánhangzó: 1) teljes: V[–red] (a, ä, o, e, i), 2) redukált:
V[+red] (ä)
II. Szóvégi mássalhangzó vagy -kapcsolat: 1) kemény [–pal] vagy lágy
[+pal], 2) zöngétlen [–zs] vagy zöngés [+zs], 3) obsztruens vagy szonoráns,
zár-, réshang, affrikáta [–son], ill. likvida vagy nazális [+son].
115