folia uralica debreceniensia 19. - Finnugor Nyelvtudományi Tanszék

KERESZTES LÁSZLÓ
s – z:
f – v:
saraz/-s ’tyúk’ : saraz-änksä (сараз-онкса)
usf ’rakomány’ : usf-änksä (усф-онкса), ťev ’munka’ : ťev-änksä
(тев-онкса)
13. Nominativus pluralis -t, -ť [-т, -ть] (Jevszevjev 1934/1963: 321–
323, 323–327; Grammatika 1962: 76–79; Grammatika 1980: 145–148;
MdChr 1990: 55–56; MK 2000: 41–46)
A többes szám jele szerepel a legtöbb mordvin szótárban az egyes nominativus
után a főnév másik alapalapjaként. A legtöbb fonetikai változás ugyanis
ez előtt a toldalék előtt következik be. A moksában a többes jel előtti zöngésségi
hasonulás (= zöngétlenedés) fonetikailag legtöbbször jelölt. Megjegyzendő,
hogy a határozatlan főnévragozásban az indeterminatív ragozásnak
nincs esetparadigmája, csak többes nominativusa. Minthogy más toldalékok
előtt ma már a fonematikus írásmód dominál az irodalmi átírásban, azaz nem
jelölik a zöngésség szerinti asszimilációkat és összeolvadásokat (кядь-кс, -с
[кять-кс, кя-ц] | куд-кс, -с [кут-кс, куц] stb.) véleményem szerint itt sem
feltétlenül indokolt a fonetikus eljárás, tehát (кус-т helyett inkább куз-т lenne
a helyes). Az anyanyelvi beszélők minden bizonnyal automatikusan tudják
ezeket a fonetikai változásokat, és az iskolások számára is nyilvánvalóvá
válnának a morfémák kapcsolódási szabályai. A következőkben a finnugor
átírás fonematikus változatában közlöm a legfőbb típusokat, és megadom a
cirill betűs irodalmi írás betű szerinti változatát is. A többes jel minden esetben
egyetlen mássalhangzóból áll (-t, -ť), amely változatok jelzik az ősi
hangrendet és illeszkedést, illetőleg a régi idők szabályainak reliktumai.
a) A tővéghangzó lehet teljes magánhangzó vagy mássalhangzó. A többes jel
magánhangzó után -t/-ť: śorma ’levél’ : śorma-t, pakśä ’szántóföld’ : pakśa-t,
pŕä ’fej’ : pŕa-t, ši ’nap’ : ši-t, kino ’mozi’ : kino-t | мода-т, сёрма-т, паксят,
пря-т, ши-т, кино-т.
Mássalhangzó után is használatos: kuz ’lucfenyő’ : kuz-t, kud ’ház’ : kud-t,
veď ’víz’ : veď-ť, kal ’hal’ : kal-t, kaľ ’fűzfa’ : kaľ-ť, kel ’sógornő’ : kel-t, käľ
’nyelv’ : käľ-ť, mar ’halom’ : mar-t, viŕ ’erdő’ : viŕ-ť, kuj ’kígyó’ : kuJ-ť; és nem
fonetikusan: [kus-t, kut-t, veť-ť, kaL-t, kaĽ-ť, keL-t, käĽ-ť, maR-t, viŕ-ť, kuJ-ť],
ahogyan az irodalmi írás jelöli: кус-т, кут-т, вет-ть, калх-т, кальх-ть,
келх-т, кяльх-ть, марх-т, вирьх-ть, куйх-ть stb.
b) A tővéghangzó lehet teljes vagy redukált magánhangzó: tunda ’tavasz’ :
tunda-t, šära ’asztal’ : šära-t, uľćä ’utca’ : uľća-t, kizä ’nyár, év’ : kizä-t, pińä
’kutya’ : pińä-t, śeľmä ’szem’ : śeľmä-t | тунда-т, шра-т, ульця-т – киза :
кизо-т, пине : пине-т, сельме : сельмо-т.
112