folia uralica debreceniensia 19. - Finnugor Nyelvtudományi Tanszék

A HÁTRAVETETT HATÁROZÓ KIALAKULÁSÁRÓL
tól függetlenül is. A mondat határozója, amely eredetileg az igei állítmány
bővítménye lehetett, attól fokozatosan elszakadva, jelentéstanilag közelebb
kerülhetett valamelyik főnévi szófajú mondatrészhez. Később határozói jellegének
és szerepének háttérbe szorulásával jelzői szerepet vehetett fel. Az efféle
szintaktikai eltolódás elsősorban az értelmező határozós kapcsolatokat
tartalmazó mondatokban mehetett végbe: JordK. 669: »el meene maÐ tartomanban
aÅ p w Å t a h o z k _ Å e l aÅ varaÐban«” (Hámori 1995: 345). Mind
Kertész, mind Hámori magyarázata racionálisnak tűnik, ezért úgy véljük, az
idegen hatásnak lehetett szerepe abban, hogy az értelmezői funkciójú határozói
jelző meghonosodott, megerősödött, de a „csíra” magyar talajon alakulhatott
ki.
7. A magyarban a jelzős szószerkezet szórendjének megváltoztatása mindenképpen
szokatlan megoldásnak tűnik, mert az igétől örökölt határozói bővítmények
általában idegenek a főnév természetétől, ugyanakkor az igéből
képzett névszók mellett megjelenhetnek adverbiális elemek is, mégpedig különösebb
erőszakoltság és az idegenszerűség gyanúja nélkül, pl. megérkezés
Budapestre, jelentés a gazdasági helyzetről. A mértékadó stilisztikák a hátravetést
a mai igényes nyelvhasználatban akkor tartják „tökéletes”-nek, ha „a
határozó bizonyos s z ó k a p c s o l a t o k ’eredmény’ jelentésű főnévi tagjának
fogalmi keretéből származik” (Szabolcsi–Laczkó 1992: 256), pl. megérkezés
Budapestre, megbékélés a múlttal, kiszáradás a Naptól. Legtöbbnyire
címekben fordulnak elő, mégpedig általában alany- vagy tárgyesetben lévő
főnévi csoporthoz szerkeszthetők hozzá, pl. Élvezetes volt a vágta [hajnalban],
Élvezte a vágtát [hajnalban] (de *?Elfeledkezett a vágtáról [hajnalban],
*?Számított a vágtára [hajnalban]: Kenesei példái, vö. Kenesei 2006a:
185). Határozóragos főnév után a kifejezés nehézkessé és zavarossá is válik,
elsősorban az egymás mellé kerülő határozók következtében, pl. Mit tudsz a
hunok szerepé r ő l a népvándorlás b a n? (helyesebb: a hunoknak a népvándorlásban
való szerepéről).
A címekben különösen gyakran előforduló, tömör szerkezetű hátravetett
határozó nemcsak szabad határozóként (pl. Halál Velencében), hanem vonzatként
is megjelenhet (pl. Harc a Nagyúrral, Bevezetés a nyelvtudományba).
Ha a hátravetett határozó nem címben szerepel, akkor inkább vonzat funkciót
tölt be, pl. János t a l á l k o z á s a M á r i á v a l ma is beszédtéma (vö. ?A
fiúk t a l á l k o z á s a P e s t e n ma is beszédtéma) (a példák lelőhelye: Szabolcsi–Laczkó
1992: 257). Vonzatszerepet akkor tölt be leggyakrabban, ha a
főnévi csoport, amelynek bővítményeként fordul elő, a mondat elején vagy
végén áll, pl. P é t e r b e f u t á s a a c é l b a a verseny végét jelentette, il-
53