folia uralica debreceniensia 19. - Finnugor Nyelvtudományi Tanszék

DEBRECENI EGYETEM
FINNUGOR NYELVTUDOMÁNYI TANSZÉK
FOLIA URALICA DEBRECENIENSIA 19.
DEBRECEN, 2012
A hátravetett határozó kialakulásáról
(A Pestre való utazás-tól a Pestre utazás-on át
az utazás Pestre szerkezetig)
HONTI László – H. VARGA Márta
1. A hátravetett határozók általában főnévi vagy melléknévi alaptagú szintagmák
(szabad vagy kötött) határozó alakú bővítményei (pl. utazás Pestre,
bevezetés a nyelvtudományba, jártas az irodalomban, gazdag nemesfémekben),
amelyek a jelzőkhöz hasonlóan módosítják, pontosítják, árnyalják a jelzett
szó denotátumát. A legtöbb főnévi alaptag ’tény, cselekvés’ jelentésű, pl.
utazás a Holdra, társalgás Péterrel, harc önmagammal, bevezetés a nyelvtudományba,
de számos olyan szerkezet is létezik, amelynek főnévi alaptagja
’eredmény’ jelentésű, pl. változtatás a szövegen, megérkezés Szegedre, mese
a hétfejű sárkányról, siker a fesztiválon. Ezekben az esetekben a határozó a
főnév fogalmi keretéből származik ugyan, szintaktikailag azonban nem a főnév,
hanem az ige-főnév kapcsolat vonzataként szerepel, pl. a Holdra utazik,
Péterrel társalog, a szövegen változtat, a sárkányról mesél.
A hátravetett határozók érdekes kettősséget mutatnak: úgy jelölik meg a
főnév tulajdonságát, hogy egyben rámutatnak különféle helyzetbeli (kirándulás
a hegyre), mód- és állapotbeli (tanulás kettesben), időbeli (indulás délben),
társas (együttlét veled) stb. vonatkozásaira is. Ennek a (különös) mondatrésznek
a megnevezése rendkívüli tarkaságot (és következetlenséget) mutat
a szakirodalomban. A klasszikus grammatikákban (Tompa 1961; Bencédy–Fábián–Rácz–Velcsovné
1968) a „hátravetett határozó”, a „jelzői értékű
határozó”, a „hátravetett, jelzői értékű határozó” terminusokat találjuk, de
más megnevezésekkel is találkozhatunk, pl. „határozós jelzős szerkezet” (Kertész
1924), „hátravetett jelzői funkcióban álló határozó” (Hegedűs 2004: 147).
Antal László – a határozó alakú hátravetett jelzőt nem tudván besorolni a
magyar nyelvtani hagyomány által kialakított öt mondatrész-kategória egyikébe
sem – „kiegészítő” néven vetette fel a hatodik mondatrész ötletét (Antal
1985): „Nem öt, hanem hat mondatrésszel kell számolnunk: az állítmánnyal
45