Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Játék a tűzzelSemmi válasz.– Hány éves a lányod? – megint semmi. Grrr! – Nem tudok bíznibenned, míg nem tudom pontosan, hogyan segíthetek rajta.– A képességeddel – csak ennyit mondott, a bűntudat egy töredékmásodpercig átvillant a szemén.Többnek is kellett emögött lennie, de nem kényszerítettem. Neakadékoskodj, Jamison! Meg fogsz bízni benne! Sajnálatos módonezen a ponton ő volt az egyetlen lehetőségem, és végre készen álltamelfogadni. Bár harcoltam ellene, elutasítottam, gyűlöltem, végig ővolt az egyetlen lehetőségem. Nyilvánvalóan fogalmam sem voltróla, hogy hogyan rejtsem el magam. Semmit nem tudtam azemberek nyomon követéséről. A tehetségem annyi volt, hogyfelhúztam magam, és mindent felgyújtottam. Kaphatok egy éljent?– Amint egyszer megtanulod irányítani őket – tette hozzá, ésmegint ott volt a bűntudat a szemében. – Pontosan az leszel, amireszükségem van, hogy biztonságba helyezzem a kislányomat.– Jól van – sóhajtottam fel. – Együtt dolgozom veled.Nyelvét végig futtatta az alsó ajkán, a mozdulat sokkal érzékibbvolt, mint talán szerette volna. – Talán át kéne gondolnom ezt azegyüttműködés dolgot veled. Csak gond vagy, bébi. Méghozzá nagy.És nincs szükségem gondokra, főleg egy olyantól, aki vonakodik.Igazán könnyű lenne kiütni téged, bevinni, aztán csak mosomkezeim.Összeszűkült szemekkel méregettem, és kihúztam magam. –Nagyon könnyű lenne most azonnal elfüstölni téged.Ez így volt, ha még mindig meg tudtam idézni a tüzet. Dühösvoltam rá, mégsem lobbantak lángok. – Tényleg kezdeszfelidegesíteni.– Reszketek.– Szükséged van a képességeimre, Rome. Amint rájövök, hogyantudom használni őket, lesz.– Többé nem vagyok benne olyan biztos, hogy meg lehet tégedtanítani – mondta határozottan.121