Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Gena ShowalterNem voltam rajtam más, csak egy laza fehérnemű szett, amit mégaz Utopia egyenruhám alatt viseltem, amiből korábban kibújtam, ésbár a takaró eltakart a tekintete elől, bármelyik pillanatban leránthattarólam. Az én gyenge állapotomban nem tudtam volna megvédenimagam, ha úgy dönt, megtámad.– Nyugalom – hangja halk és megnyugtató volt, alig hallottam. –Nem foglak bántani.Hazug! Mi másért lenne itt? A pánikom megduplázódott, végigtapogattam a lepedőt fegyver után kutatva. Természetesen nemtaláltam semmit, ami fenyegetőbb lett volna néhány párnámbólkihullott tollnál. Mintha azok meg tudnának állítani akár egy hülyeporatkát is.A férfi lehajolt elém, így szemünk egy magasságba került. Aszemét tanulmányoztam, hogy majd leírást adhassak a rendőröknek,nem pedig azért, mert átmenetileg hipnotizáltak engem. Az íriszecsodálatos művészmunka volt. Sötétkék terjedt szét a pupillájától, éskeveredett a világosabbal.– Fel kell tennem neked néhány kérdést, Belle.– Én pedig szeretném, ha elmenne – mondtam halkan, dehatározottan. – Most!Ügyet se vetett a parancsomra, és megkérdezte. – Tudod, hogyanbetegedtél meg?– Nincs pénzem, és a férjem bármelyik pillanatban hazaérhet.– Nincsen férjed. Bébi, állj már le egy percre, és gondolkozz! Habántani akarnálak, már megtehettem volna. A JárványügyiKözponttól (CDC) vagyok, és csak a betegségedről szeretnékkérdezni.Megráztam a fejem, hátha kitisztul, próbáltam megérteni. – Ajárványügytől? – Oké, ennek volt értelme. És rengeteg ideje volt,hogy bántson/molesztáljon engem, mégsem tette. Mégis. Hogyanjutott be a lakásomba? Honnan tudta meg, hogy beteg vagyok?Honnan tudta, hogy nem voltam házas? – Van valamilyenigazolványa?40