Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Gena ShowalterFelkiáltottam abban a pillanatban, hogy rájöttem, mi történt.Rome a földre bukott, így ki tudta kerülni a közvetlen becsapódást,de számtalan szikra pattogott az arcán, megperzselve a bőrét. Aszemem tágra nyílt, ahogy figyeltem az egyre nagyobbra növőlángokat.– Mit is mondtál? – kérdezte, megint szemtelenül felhúzva aszemöldökét. Megdörzsölte megégett arcát.Rémületem a tűz sebességével együtt nőtt, a mosogatóhozrohantam, és megtöltöttem egy poharat vízzel. A tartalmát a tűzreborítottam, majd újra és újra megismételtem a mozdulatot. Nemsegített.Rome-nak sikerült megállítani a pusztítást egy tűzoltó készülékkel– de ez a lelkiismeret furdalásomon nem segített. Istenem!Fenyegetés voltam. Veszélyes. Talán Rome-nak és a többieknekigaza volt, hogy el akartak törölni, ki akartak iktatni. Az égő festékésfa szaga betöltötte a levegőt. Fekete füstpamacsok szálltak fel, amiköhögésre ingerelt.Miután félretette a tűzoltó készüléket, Rome talpra ugrott, éskitépte a plafonból a füstérzékelőt, mielőtt beriasztana. Amosogatóba dobta, és éles pillantást vetett rám.– Még mindig úgy gondolod, hogy a világ biztonságban vantőled? – kérdezte, és egy csepp könyörületet se mutatott felém.– Nem – mondtam halkan, leverten. – Őrült vagyok.– De aranyos őrült vagy. Nem leszek távol egy óránál tovább,rendben? Próbálj meg uralkodni magadon!– Igyekszem – leeresztettem a vállam. Megölhettem volna Romeot,felgyújthattam volna. Meg akartam szökni tőle – nem igaz? –, denem akartam megölni. Úgy nem, hogy ő sosem bántott igazán.Rome halkan felsóhajtott. A következő pillanatban megfogta azállam, és kényszerített, hogy a szemébe nézzek. Olyan csodás érzésvolt az ujjai tapintása. Durva és érdes, de egészen kihívó. Érzéki.Meleg és erős. De ami a leginkább meglepő volt, hogymegnyugtatott. Bizseregtem. A melegség, mint a éles szike, haladt áta bőrömön, és egyenesen a csontjaimba fúródott.88