Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Játék a tűzzelhagyott el. Ismét ott állt az ágyam mellett. Háttal nekem, mialattbeszélt valakihez egy walkie-talkie-n.– Az alany durván 170 centi magas, karcsú, egyenes, barna haja ésmogyorószínű szemei vannak – inkább zöld. Telt ajka – elhallgatott.– Uh, nagyon telt ajka. A bal vállán egy kisebb sebhely. Semmitetoválás… sajnos.Ki a fene volt az az „alany”? Kábán csodálkoztam. Én? Úgyhangzott, mintha én lennék. Talán a túlvilág lényei szeretikhivatalosan intézni a dolgokat.– Alany abbahagyta a vonaglást, a bőre már nem zöld színű. Aszeme alatti zúzódások is eltűntek. Úgy tűnik, az Alany javulófélbenvan.Hangja mély volt és szexi. Talán gyenge voltam, de nem haltammeg – vagy igen? Megremegtem. Szemem még egyszervégigfuttattam az alakján. Éppolyan finoman magas volt, ahogyemlékeztem rá, és olyan csodásan izmos, hogy szerettem volna akezemet (lábamat – akármit!) körbefonni a bicepszén.Nyilvánvalóan, edzett. Sokat. Válla és a háta széles volt, feneketotálisan, szemérmetlenül feszes. Meg mertem volna rá esküdni,hogy még Sherridan ikrei sem vehették fel vele a versenyt.– Isten szolgálója vagy, vagy az ördögé? – kérdeztem, hangomhalk volt és nyers. A pénzemet tettem volna az ördögre. (Legalábbis,ha lett volna pénzem.) Isten valószínűleg hónapokkal ezelőtt kitiltotta mennyországból, mikor megtöltöttem az exem, a SötétségHercegének apartmanját rothadt halakkal, míg azzal a lánnyalnyaralt, aki miatt dobott engem. (Egy rothadt hal egy másikért,mondhatni. Nem, mintha bármi is felvehette volna a versenytMartinnal.)Az angyal/démon megpördült, kristályosan kék szemei engemfürkésztek. Dögös, olyan hihetetlenül dögös. Elakadt a lélegzetem,hormonjaim sisteregve keltek életre az állapotom ellenére. Csábításés veszély áradt belőle. Aranyszínű bőre, finoman kidolgozott,borostás arca és bozontos, szélfútta haja volt. A fekete tincsek37