Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Gena Showalter– Amennyi csak kell. Tudni akarom, mi van a vérében, ami atöbbiekében nincs meg.– Nem kell ehhez a vérem. Már megvan a formula – tiltakoztam.– Túlélted. Tudni akarom, hogyan.– Azért éltem túl, mert tökéletesre alkották a formulát.Összeszorítottam az ajkamat. Nem akartam ezt hangosankimondani. Sehogy nem akartam segíteni Vincentnek, de a szavakönkéntelenül buktak ki belőlem, nem lehetett megállítani őket.Nem tudsz hazudni Vincentnek, mondta nekem egyszer Rome.Szentséges isten, bajban voltam!– Majd meglátjuk – mondta Vincent. – El fogom végezni a sajáttesztjeimet. És hidd el, egyik sem lesz ahhoz fogható, amit eddigmegtapasztaltál!– Csak szólj nekem, ha bármi gondot okoz! – tette hozzá azördögi kinézetű laborosnak. Miután kifejtette a mondandóját,elballagott.Ding, ding. Kezdődjék hát Belle kínzása!AMI EZ UTÁN KÖVETKEZETT, az végtelen óráknak tűnő bökdösés ésszurkálás volt, és pokolian fájt. Lecsapolva éreztem magam, de végülMartha, pedáns és kimért kínzóm úgy döntött, hagy pihenni.Gondolom, azt akarta, hogy friss legyek a másnapi kínzáshoz,amikor a kezdeti tesztek eredményei befutnak. Ezek a tudósok, az énszakértő véleményem szerint, csak a kutatásaikkal foglalkoztak. Akönyörület, a részvét és az erkölcs semmilyen szerepet nem kapott amunkájukban. Akarsz fogadni, hogy a holnapi kínzás mellett a mainap ötcsillagos nyaralásnak fog majd tűnni?Egy kempingágyon feküdtem a saját üvegcellámban, és atávolabbi falon lévő monitort figyeltem. Hogy továbbra isengedelmes maradjak, Vincent szerette volna, ha látom az apámat ésa barátaimat, és tudom, hogy az életük bármelyik percben végetérhet. Az alvás édesen csábított, mégis ébren maradtam. És bár asérüléseim követelték, hogy merüljek alá a feledésben, a képernyőtfigyeltem, és képtelen voltam másfelé nézni.320