Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Játék a tűzzel– szünetet tartott, a levegő megtelt bűnös szándékkal. – Igen, tudom,ha egy nő fel van izgulva még mielőtt ő maga rájönne.– Hogyan? – cincogtam, mert hirtelen zavarba jöttem. Forróságnyújtózott és terjedt szét az arcomból. Annyiszor izgatott már fel,hogy már nem is tudtam számon tartani.– Érzem a vágyát.– Ez a… jó vagy a rossz közé tartozik?– Jó – hangja bortól csöpögő suttogássá halkult, egy suttogássá,ami simogatta még mindig forró arcomat. – Nagyon, nagyon jó.Ó, istenem, ez a pasi tudta, hogy csábítson el! A térdeim őrültiramban gyengültek el. Nem számított, hogy a faház ott voltmögöttünk, és talán Tanner az ablakból figyelt. Nem számított, hogykint voltunk. Semmi más nem számított, csak Rome.– Szeretem ezeket a képességeket – megcsípte a mellbimbómat,én pedig ívbe feszítettem a hátamat. – Meg tudom találni amegtalálhatatlant. Követni tudom a követhetetlent.– De?– De ezek a képességek nem segítettek nekem, hogy megtegyemazt, ami a leginkább fontos. Nem adtak a lányomnak normális életet.Épp ellenkezőleg, az ajtaja elé hozták a világ ördögi felét. Emiattsosem lankadhat az éberségem. Soha nem bízhatok meg senkibenteljesen. Emberek akarnak vizsgálgatni engem, rossz emberek, éppúgy, mint téged. Tesztelni akarnak, kísérletezni rajtam, és nemfoglalkoznak vele, hogy mennyire fájdalmas. Még több olyatakarnak, mint én. Mint te. Mint Sunny. Nem tarthatom örökkéVincent radarján kívül. Ha az a barom valaha is megpróbálkísérletezni rajta… – az utolsó szavakat már csak morogta.Megremegtem, ahogy bűvös kezét újra lecsúsztatta a hasamon,ezúttal megragadta a pólóm szegélyét, ujjai meztelen bőrömmeljátszottak.– Bennem megbízol? – ziháltam.– Meglepő módon, igen – megharapta a fülcimpámat, majdmegnyalta a fájó pontot.237