Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Gena Showaltermég ott voltak, de már kezelhetően. A szél ereje fokozatosancsillapodott.– Ez az – mondta. – Megvan.Szabad kezemmel intettem a szélnek, hogy a lábunk körül kezdjenörvényleni. Egyetlen pillanatnyi habozás után engedelmeskedett.Talán két és fél centire emelkedtünk fel, a mozgó áramlat szilárdtalajt képzett alattunk.– Magasabbra! – suttogtam. Élesen megemelkedtünk, és majdnema testem mellé ejtettem a kezem. Majdnem azt parancsoltam aszélnek, hogy távozzon.– Lassan! – mondta Rome.– Koncentrálsz? – kérdezte Tanner. – Nem hiszem, hogykoncentrálsz.– Koncentrálok!– Jól csinálod, bébi – Rome fejbe vágta Tanner-t. – Át tudszemelni minket a falon, Belle?Hogy ezt megtehessem, rá kellett vennem a szelet, hogy forognikezdjen. Mit kéne tennem, mit kéne tennem? Körbe forgattam azujjam, szélörvényt mímelve, de ez nem segített. Behunytam aszemem, és elképzeltem, de… nem, várjunk csak! A szél forognikezdett. Egyre feljebb és feljebb emelkedtünk.A gyomrom a széllel együtt kezdett kavarogni, de a káoszrakoncentráltam. Ráadásul, ha kinyitnám a szemem és lenéznék, talánhánynék, vagy sikítanék, vagy számtalan más dolgot tennék. Nemféltem a magasságtól, messze állt tőlem, de Istenem, csak a levegőtartott bennünket! Szél, ami láthatatlan. Csak abban reménykedtem,hogy nem voltak szemtanúink.A kerítés legfelső hegye hirtelen megkarcolta a csizmám talpát.Elakadt a lélegzetem, de sikerült kézben tartanom a feladatot. Azujjaim sosem hagyták abba a forgást.– Sikerült – mondta Rome.Boldogság öntött el. Megcsináltam. Megcsináltam!254