Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Játék a tűzzel– Nem kell aggódnod miatta – felelte végül Rome. – Nem fogomhagyni, hogy bárki bántson, kísérletezzen rajtad vagy bezárjon.Édes szavak. Szavak, amik mélyen megérintettek. De mi van, hanem lesz a közelemben? Mi van, ha elhagy engem? Majd vigyázolmagadra, az lesz! Igen, így lesz. Rendben lennék Rome nélkül is,győzködtem magam. Na és mi van akkor, ha úgy érzem, hogy aszívem több ezer darabra törik.Az autó egy sűrű ligetek között megbúvó, koszos útrakanyarodott. Minél messzebb mentünk, annál sűrűbbek lettek a fák,és annál kevésbé egyértelmű az út. Ágak és levelek csapódtak azautónak. Végül már az utat sem láttam, és Rome-nak tekergetniekellett a kormányt, nehogy elüssünk valamit. Fel-le pattogtam azülésen.Rövid idő múlva feltűnt a kis faház, amit aranyszínű holdfényvilágított meg. Ha nem tudtam volna, hogy ott van, azt hihettemvolna, hogy egy vastagabb bokor az elhagyatott erdőben.Rome tolatva parkolta le az autót. – Várj meg itt, mígmegszabadulok a féknyomoktól!Bólintottam. – Légy óvatos!– Mindig az vagyok – mondta, és rám villantott egy vigyort.Kiszállt a kocsiból, és eltűnt az éjszakában.Hátra fordultam a hátsó ülésen, megütögettem Tanner vállát ésmegráztam. – Ébresztő, napsugár!– Ébren vagyok – mondta habozás nélkül. A hangja egyáltalánnem volt álmos. A szeme felpattant – és nem fokozatosan nyílt ki.Egyik pillanatban úgy tűnt, hogy alszik, a következőben már nem.– Mióta vagy már ébren? – kérdeztem.Felült, és kisöpört egy tincset a homlokából. – Egész idő alattébren voltam. Hogy tudtam volna másképp hallgatózni? Ténylegengeded, hogy magadra hagyjon, miután elrejtőzik?Elfordultam és kibámultam az ablakon. – Nem mintha lenne másválasztásom, Tanner.– Mindig van választás.– Akkor nincs, ha mások érzéseiről van szó – mondtam.285