Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Játék a tűzzel– Egyikünk sem kérte a képességét, de akkor is megvannak –mondtam egy sóhajjal, és Rome elfordult tőlem. A homlokomatráncoltam, mikor megkérdeztem. – Mi vezetett titeket arra, hogyjelentkezzetek a tesztekre?– Lexis és én a munka miatt találkoztunk. Mindketten egyszerrejelentkeztünk a PTK-hoz, körülbelül tizenegy évvel ezelőtt. Akezdetektől jól kijöttünk egymással, randiztunk, összeházasodtunk,de egyikünk sem szerette a veszélyt, amiben a másik volt. MikorJohn említette, hogy talált egy módot, amivel legyőzhetetlenné tehetminket, úgy döntöttünk, belevágunk, így nem kell aggódnunkegymás miatt. Megőrjített minket, és kezdtünk hanyagok lenni. De avégén nem tettek minket legyőzhetetlenné, csak erősebbé.Váó! Szóval ennyire szerette Lexis-t. Úgy szerette, amiről alegtöbb nő csak álmodhat.– El kell hagynod a PTK-t, mikor elrejted Sunny-t – mutattam rá.Legyintett egyet. – Szeretem, amit csinálok, szeretem megvédeniaz ártatlanokat, de Sunny az első. Elmegyek, és sosem nézek vissza.El akarom vinni a természetfeletti kislányomat, és megadni neki azesélyt a normális életre, amit megérdemel.– Remélem, mikor eljön az idő, tudok majd segíteni, nem pediggátollak.– Segíteni fogsz – mondta, hangja megint olyan kifejezéstelen lett,amit utáltam. – Segíteni fogsz.Tetszett a gondolat, hogy segíthetek neki megvédeni a lányát,mint ahogy megvédtem magam is tőle és a tűjétől az első éjjel.Igazából megtiszteltetésnek éreztem, hogy rám bízta a legnagyobbkincsét.– Szóval, milyen erőd van neked? – kérdeztem. – Lexis-nek van.Sunny-nak van. És mi a helyzet veled?– Én csak nagyon jó vagyok a munkámban – egy lassú(kényszeres?) mosoly játszott a szája sarkában. – Te is az leszel.Ketten együtt meg fogjuk találni Dr. Roberts–et, megállítjukVincent-et, és elrejtjük Sunny-t.Reméltem.163