Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Játék a tűzzelnem-akad-el-tőle-a-lélegzetem kanapét. Nem tudtam, hova üljek.Rome és Lexis közé? Lexis mellé? Rome mellé?Végül Rome döntött helyettem. Abban a pillanatban, ahogy elégközel értem hozzá, előrenyúlt a kezével, átölelte a derekam, és azölébe húzott. Egy kellemes „puffanással” landoltam.Ereje azonnal körbevett, hajthatatlanul, megnyugtatóan és sokkalizgatóbban, mint egy intim simogatás. A hő, ahogy a combja aselyemnadrágomhoz nyomódott. Az agyam győzködött, hogy álljakfel, és küzdjek csábító vonzerejével, de engedélyeztem magamnak,hogy közelebb bújjak a mellkasához, elmélyítve a kapcsolatot.– Magatokra hagylak – mondta Lexis, és felállt.Nem mondtam ki azt a jelképes és nyilvánvaló hazugságot, hogykérlek, maradj.– Sok mindent kell megbeszélnetek – tette hozzá, és árnyalatnyisajnálkozás volt a hangjában. Megbántottság. Utána szó nélkülkisietett a szobából.Rome és én hirtelen egyedül maradtunk.Most, hogy felszabadult a kanapé, az lett volna a legudvariasabb,ha leszállok róla. De nem akarok leszállni róla, siránkozott a testem.Maradj, maradj, maradj!Maradtam.Nem kérte, hogy keljek fel, jöttem rá, és mosolyogva belefúrtam afejem nyakának hajlatába. Mennyire szerettem volna köré fonni akaromat, hogy végigfuttassam az ajkam az állán, majd lefelé amellkasán. Hogy megforduljak, és a lábam a dereka köré fonjam,aztán hozzádörgöljem magam az erekciójához.– Most pedig megnyílsz előttem – mondtam neki.– Azon vagyok, nem igaz?Nem úgy tűnt, mint akit zavar ez a tény. Derültnek, nyugodtnaktűnt. Még boldognak is. És izgatottnak. Finoman izgatottnak.– Igen.– Vagy mi lesz?Az ajkamba haraptam, és belemarkoltam a nadrágjába,összegyűrve ezzel az anyagot a térdén. Sokkal puhább volt, mint157