Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Játék a tűzzelvolt nagyon könnyen beléjük zúgni, majd szörnyen kishitű ésbizonytalan lett, amivel általában elriasztotta őket. – Bár dolgozomaznap este.Sherridan mosolya kissé lehervadt, ezüstszínű szemeitgyanakodva húzta össze. – Még nem is mondtam neked… –megcsörrent a telefonja – , hogy mikor.– Még ma azt az italt, ha kérhetem – mondta a vendégem, éskörmével dobolni kezdett a pulton.– Nem számít a nap – megfordultam, megragadtam egy doboztejet, és beleöntöttem a kimért adagot a megfelelő tárolóba. – Mindigdolgozom.– Leslie! – mondta Sherridan az asszisztensének. – Ez nem alegalkalmasabb idő. Épp egy találkozón vagyok – majd letette. –Belle, nem kérhetnél egy szabadnapot? Csak egyet!? Kérlek!A vágyakozás hulláma öntött el, de jó néhány másodpercig nemválaszoltam, amíg forrt a tej, hangosan zümmögve. Amikorfokozatosan elhalkult, azt feleltem. – Bárcsak tudnék, Sher, de egymellékállás interjújára megyek később, és éjszakánként fogokdolgozni, ha megkapom.– Csak még egy melót ne! – nyögött fel.- Hé, pultos kislány! Megtudhatnám, hogy mikor kapom meg azitalom? Őrült rohanásban vagyok, és maga nem kapkodja el.Körbenéztem, és pillantásom találkozott az szemben ülőével, azén mogyoróbarna szemem az ő barna szemével. Türelmetlenségemaz ő bosszúságával. A nő magas volt, napbarnított és jó kiállású,szinte izmos, feszes bőrrel, és éppolyan sötétbarna hajjal, mint azenyém. De míg az én hajam hosszú volt és egyenes (és szerettem úgygondolni, hogy selymes), az övé rövid volt és göndör, mintha ahajcsavarókat ezer évig benne hagyta volna a hajában.– A nevem nem pultos vagy kislány – motyogtam az orrom alatt.Hangosan csak ennyit mondtam. – Egy pillanat és készen lesz, uram.Hoppá, elnézést, hölgyem.Felhördült.– Belle! – szólt rám Ron figyelmeztetően.19