Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Játék a tűzzelteli. – És nem mondtam semmit arról, mikor engedem, hogymegpróbálj megszabadulni a képességeidtől.Felhördültem. – Engeded? Te most tényleg kurvára azt mondtad,engeded?– Észrevetted, hogy gyakran elismétled, amit mondok? Igen, aztmondtam, engedem. És hacsak nem akarsz valamit tenni emiatt –amit nagyon nem ajánlok – akkor most mennem kell.Oké, igen komolyan tesztelte a (gyakorlatilag nem létező)önkontrollom, de ez olyan teszt volt, amin könnyen átmentem. Nembombáztam szitokáradattal (barom, idióta, náci parancsnok), és nemütöttem addig, míg a földre nem zuhan, és nyöszörög, mint egykisbaba. Témát változtattam, de nem zártam ki a dolgot, hogy – apokolba is! – azt fogok csinálni, amit csak akarok, abban apillanatban, hogy kilép az ajtón.Mégsem tudtam lelkesedni a gondolatért, hogy elmegy.– Hová mész? – mordultam fel. – Valaki tényleg megpróbálhatbesurranni ide, míg nem vagy itt.– Összeszedek pár dolgot, amire szükségünk lesz, és inkábbkockáztatom meg, hogy besurran ide valaki, mint hogy kivigyelek avilágba. Még a végén leégeted.Fáradtan emeltem fel a karom – Hányszor kell még elmondanom?Nincsenek veszélyben az emberek miattam – minél rémesebbek atettek, amikről azt feltételezi, hogy képes vagyok megtenni, annálkönnyebb lesz elvégeznie a munkáját, és a főnöke elé vinnie. Még aszelet sem tudtam megidézni, az isten szerelmére! És mi van akkor,ha felgyújtottam az ujjaim? Nem bántottam senkit és semmit – Ez…– Ennyi elég volt belőled – mondta, félbeszakítva engem. – Mégegy szó, és megint megkötözlek.Elakadt a szavam. Meg is teszi, gondoltam, és egyre nőtt adühöm. Azt mondta, többé nem vagyok a foglya, és hogy segítünkegymásnak, de máris megfenyegetett, hogy megkötöz. Ha csak hozzámer nyúlni a kötélhez, én... én…Egy kisebb tűzgolyó indult meg a szememből, és csapódott akonyha szemközti falának.87