Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Gena ShowalterMikor elértük egy kapuval védett rész bejáratát, Rome gyengédenletett. Kezébe fogta az államat, tekintetünk találkozott. – Jól vagy?Hagytam, hogy a póló lehulljon az orromról, és nagy levegőtvettem. A levegő édes volt és tiszta. A torkomban lévő szorításenyhült, és az irritáló-csiklandozó érzés is eltűnt. – Jól vagyok.– Oké. Egyik oldalunkon egy utca van, a másikon pedig egykerítés, ami gazdag emberek udvarára néz. Próbáljatok megnyugodtnak, hétköznapinak látszani! Belle, te megfogod a kezem!Tanner, maradj Belle mellett! Mi csak egy éjszakai sétán lévő családvagyunk. Semmi több.Nem várta meg a válaszunkat, megragadta a kezemet, ésmozgásba lendült, közelebb vezetve minket Dr. Roberts házához.Tanner felgyorsította a lépteit, míg mellém nem ért.– Ha az árnyékban maradunk – mondta halkan –, miért kellhétköznapinak látszanunk?– Vannak emberek, akik látnak a sötétben, nem beszélve azéjjellátó távcsövekről. Ha kiszúrnak minket, szeretném, ha aztgondolnák, nincs mit rejtegetnünk.– Nem előbb lőnek, és csak aztán kérdeznek? – kérdeztem.Rome megszorította a kezemet. – Remélhetőleg nem gondolják,hogy ilyen nyíltan ide merészkedünk. Amúgy meg, tényleg nemtudunk hova elrejtőzni.– Köszi – mondta Tanner szárazon. – Legalább hazudhattál volna.Hogy a francba próbáljak meg így hétköznapinak tűnni?Igen, elég nehéz volt olyan hatást kelteni, mintha semmirejtegetnivalónk nem lenne, pedig mindannyian tele voltunkfegyverekkel. Elfelejtettem talán megemlíteni ezt a részt? Rome nemakarta, hogy kizárólag a szupererőnkre hagyatkozzunk – és nézzünkszembe a tényekkel: Tanner, mint empata, nem fog levadászni egyrosszfiút azzal, hogy megérti, ha az dühös. Rome azt sem akarta,hogy kizárólag az ő fegyvereire hagyatkozzunk, arra az esetre, hakülön válnánk. Szóval adott nekem és Tanner-nek is egy sokkolót,egy elemlámpát és számtalan kést, amik most a combunkra, aderekunkra és a csuklónkra voltak erősítve.250