Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Játék a tűzzel– Nagyon furcsa – mondtam, és csak álltam ott.Egy pillanattal később megrázta a fejét, és visszament a házba.Siess, siess, siess! Mielőtt megint kijön. A maradék utat futvatettem meg a terepjáróhoz. A két férfi a kerékabroncs mellett feküdtösszerogyva. Az egyikük, akik telibe találtam egy villámmal,ugyanolyan állapotban volt, mint a társai a házban.Egy kicsit vesztettem a könnyedségemből. Megöltem. Még egyáldozata van az erőmnek. Ne is gondolj erre, Jamison! Emlékezz, őVincent egyik embere volt! Meg akarta ölni Rome-ot. És el akartfogni téged. Remegő kézzel kitapintottam a másik férfi pulzusát.Ujjaim érintésére azonnal felnyögött, én pedig felsóhajtottam amegkönnyebbüléstől. Legalább ő életben volt.Kezemet a hóna alá csúsztattam, és Dr. Roberts háza felé kezdtemhúzni. Basszus, legalább egy tonnát nyomott (még többet, mintRome, a súlyosabb formájában), és meggörnyedtem a teher alatt.Fekete csíkok voltak az arcán és az ingjén, mintha a villám lepattantvolna a barátjáról, és őt is megpörkölte volna.Mire felráncigáltam a teraszra, csöpögős sár borította tetőtőltalpig, szétfröcsögve a ruháján és az ingjén. Levegő után kapkodtamaz erőfeszítéstől. A nyögéseitől kísérve egyik kezemmel felemeltem,a másikkal kinyitottam az ajtót. Hála az égnek, a szomszéd nem jöttki többet.A pillantásom azonnal Rome-ot kereste. Csakhogy nem feküdtmár a bejáratnál. Az egyetlen jele, hogy valaha is ott feküdt, ahegynyi mennyiségű szőr volt, amit levedlett.Menjek utána, vagy sem? Talán épp engem keres, készen arra,hogy rám támadjon abban a pillanatban, ahogy meglát, azért, amitvele tettem. Talán – szent szar! – megkerüli a sarkot, és felém rohan,miközben halál csillog a szemében. Éppen egy fekete pólót húzott áta fején. Egy fekete nadrág máris befedte a testét deréktól lefelé.Mennyi tartalék ruhája volt ennek a pasinak?Szeme összeszűkült, ahogy meglátott, majd tekintete a férfirasiklott, akit tartottam.– Ne mondj semmit! – csattant fel, nem lassítva lépésein.269