Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Gena Showalterkopárak voltak, pattogzott róluk a festék, de nem voltak megégve.Megráztam a fejem, pillantásom virágzó, ragyogó zöld és harmatosnövények dzsungelszerű sarkára esett. Az én növényeim el voltakszáradva, haldokoltak.Nyilvánvalóan elhoztak a lakásomból. A férfi, aki semlegesíteniakart, elhozott ide. Igen. Rome volt a neve, és pontosan ezt tette. Kár,hogy nem csak egy álom volt. Kíméletlen, barbár módon érzéki arcatúl élénk volt a fejemben; fenyegetései még mindig a fülembenvisszhangoztak. Az ujjaim még mindig remegtek, attól, ahogy távoltartottam.Nem kéne nekem halottnak lennem? Lepillantottam a kezeimre, ésa fény felé fordítottam őket. Legalábbis nem kellett volna egylaboratóriumban ébrednem, egy asztalra szíjazva, miközben ördögitudósok olyan dolgokat tesznek a testemmel, amit még egyháziállattal se tennének meg? Ehelyett kipihentnek és tisztánakéreztem magam. Még mentolt is éreztem, mintha valaki nemrégmegmosta volna a fogam. A hajam és a bőröm illatos volt, mint ajázminfürdő. Nem akartam arra gondolni, mit jelenthet ez.Kelj fel, Jamison! Tűnj el innen, mielőtt Rome visszajön! Igen,igen. Pontosan ez az, amit tennem kell. Egyik lábam letettem az ágymellé.– Remek. Felébredtél – mondta egy hideg, durva hang aküszöbről. – Nem próbálsz szökni, ugye?Elakadt a lélegzetem, fejemet a beszélő irányába fordítottam,lábam árulkodón lógott mellettem. Rome teljesen kitöltötte az ajtót,kezét összefonta a mellkasa előtt. Megint fekete inget viselt, az ujjafel volt tűrve, a nyakánál nem volt begombolva. Fekete nadrág öleltekörbe hosszú lábait.Lehetett volna akár üzletember is, ha nem lett volna az a láttam-alegrosszabbat-amit-a-világ-csak-felkínálhattípusú szeme, azokkal afeszes, eltökélt vonalakkal körülötte. A pisztolytáska, ami a vállánlógott, sem segített az összképen.– Én? – nagyot nyeltem. – Próbálkozni és megszökni? Soha!60