Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Játék a tűzzelNyeltem, és kinyitottam a számat, még többet kérve. Ha a tojásmérgezett volt, hajlandó vagyok meghalni. Felvonta a szemöldökét.– Még egy falatot – mondtam. – Miféle ajánlat?A megrakott kanál ismét a számba került. Még élveztem is egyponton, hogy etetnek – és nem örültem, hogy tetszett. Különösen ezáltal a férfi által. Összevontam a szemöldököm, csak hogy hangsúlytadjak a dolognak.– Olyan fajta, ahol én segítek neked, te pedig segítesz nekem.Még egy falat.– Segíteni, hogyan? Kiemelve engem a feltételezettnyomoromból? Segítesz nekem megvédeni a világot az ördögioldalamtól?Harag csillant túlságosan is kék szemében, felragyogva tőle. Dehamar elsötétültek ismét. – Abbahagynád ezt végre? Nem öltelekmeg, és nem is foglak.– Injekcióval indultál felém.– De nem használtam rajtad.– De igen, használtad. Emlékszem egy szúrásra a karomon.A szemét forgatta. – Nyugtatót adtam, hogy tudj aludni.Kapálóztál és forgolódtál.– Ez nem befolyásolja azt a tényt, hogy valójában megpróbáltálsemlegesíteni.– Mindenkinek ilyen nehezen bocsátasz meg? – tömött bele egydarab szalonnát a számba. – Az ember egy apró hibát követ el, de teegy örökkévalóságig felemlegeted neki.Majdnem megfulladtam, úgy kellett erőszakkal lekényszerítenema falatnyi, sós húst a torkomon. Amint újra tudtam levegőt venni,felcsattantam. – Egy apró hibát? Az imént azt mondtad, hogy egyapró hibát? Ezt mondtad?– Igen – mondta fapofával, a legkisebb érzelem nélkül, amitannyira utáltam, és amiben olyan átkozottul jó volt. A homlokomatráncoltam, miközben ő bekapott egy falat tojást, és rágni kezdte.71