Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Játék a tűzzel– és leszek képes tenni – velük, nem voltam igazán biztos benne,hogy vissza akarok térni normális önmagamhoz. Parton rendőregyértelműen beleszeretett a hatalmába. Vajon olyan leszek, mint ő?Felsóhajtottam, és leeresztettem a vállamat.– Jól vagy? – kérdezte Rome. Odasietett hozzám, és karját aderekam köré fonta. Állát a fejem tetején pihentette. – Ez egy nagyonmély sóhaj volt.– Hé, srácok, megint elkezdtek csókolózni? – kiáltotta Tanner afaház ablakából. Úgy tett, mintha öklendezne. Egész idő alatt figyeltbennünket, néha szükségtelen tanácsokkal látva el minket, valamintnem kívánt parancsokkal, mint például, hogy „próbálj meg készíteniegy pucér jégszobrot”.– Készítettél már ebédet? – vágtam vissza. Vagy már vacsoraidővolt? Akárhogy is, éhes voltam.– Én nem főzök!Fáradtan a levegőbe lendítettem a kezem. – Akkor hogy eszel?– Ételkiszállítás – vonta meg a vállát Tanner. – Cselédek.– Cselédek?Azt vártam, hogy nevetni fog, de nem tette. Teljesen komoly volt.Nagyszerű. Meghívtam Richie Rich-et, hogy csatlakozzon a VégzetCsapatához. Várjunk csak! Felejtsd el! Ez annyira nem menő név aszámunkra.– Csak csinálj néhány szendvicset, vagy valamit! Egy perc múlvaott leszünk.Reméltem. Korgott a gyomrom.– Jó.Tanner morogva ment el az ablaktól. Hallottam, ahogy aztmotyogja, „Én csak az empata vagyok, ezért kell nekem csinálnomaz alantas munkát.”Rome úgy helyezkedett mögöttem, hogy eltakarjon, a derekamköré fonta a karját, és megszólalt. – Még nem válaszoltál. Mi váltottaki ezt a sóhajt?– Csak gondolkodtam.235