Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Tizedik FejezetAMIT ROME ELFELEJTETT MONDANI a kocsiban az volt, hogy a „barátja”,Lexis Bradley egy médium, valamint az ismert univerzum egyikleggyönyörűbb nője. Ő is vágyott Rome testére, és nem mellesleg agyermeke anyja volt. Minderre magam jöttem rá, és pokolian kivoltam bukva. Engedjétek meg, hogy bemutassammegvilágosodásom kibontakozását.Egy plüssborítású, tükrös liftben utaztunk (nagyobb volt, mint alakásom), fel, egészen egy fémből és üvegből álló torony tetejéig.Odalenn az ajtónálló és az őt követő biztonságiak nem méltattakminket második pillantásra, mikor beléptünk – annak ellenére, hogyRome, az őstulok, a hátán cipelte az alvó Tannert. Integettek neki,mintha várták volna. Gondolom Rome gyakran jött ide. Furcsaemberekkel. Nem voltam benne biztos, hogy ebből most mire is kénekövetkeztetnem.Mikor elértük Lexis ajtaját, a nő kinyitotta, mielőtt kopoghattunkvolna. Egy pillanatra dermedtem álltam, csak tátogni tudtamszépsége láttán. Sima, egyenes haja volt, ami úgy hullott a hátára,mint egy éjszakai felhő. A szemei vibráló smaragdzöldek voltak, éskissé felfelé görbültek a sarkoknál. Olajbarna bőre tökéletesencsillogott. Istenre mondom, olyan volt, mint egy megelevenedettműalkotás.Szeretném azt mondani, hogy nem veszélyeztette azönbecsülésemet. Igen, szeretném ezt mondani. Kár, hogy irtózatos133