Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Játék a tűzzelFelnyúlt, és megmasszírozta az orrnyergét, de arca grimaszbatorzult, ahogy megmozdította a karját, ezért gyorsan mozdulatlannádermedt. – Nem hiszem el. Teljesen kiszámíthatatlan vagy, ráadásulegy hatalmas kolonc a nyakamon.– Na, szép! Kösz! Pont erre a reakcióra vártam.Ismét könnyek lepték el a szememrt. – Hát nem tudod, milyennehéz ez nekem? Nem akarlak elveszíteni.– Akkor ne tedd! – mondta immár nyers hangon. – Gyere velünk!Tágra nyílt a szemem. Ezekkel a szavakkal épp most ajánlott felmindent, amire vágytam. Magát. Egy életet együtt. Mint család.– Nem tehetem.Ez volt a legnehezebb dolog, amit valaha mondanom kellett. – Havisszavonom az adott szavam, John azt akarja majd, hogy nekidolgozz. Valószínűleg utánunk küldi Codyt, hogy vadásszon leminket.– A fenébe, Belle, sosem terveztem, hogy szerelmes leszek beléd!– Rome felnyúlt, és letörölte a könnyeimet. – De átcsusszantál avédelmi vonalaimon.– Mi? – kérdeztem. Most először hallottam a szerelem dologról.– Szeretlek, oké? Úgy gyanítom, hogy akkor kezdtem belédszeretni, mikor elájultál a tűz után. Úgy értem, még sosem aggódtamennyire nőért soha életemben, még Lexisért sem. De akkor márbiztosra tudtam, mikor láttál macskává változni…– Jaguárrá – javítottam ki.– Tök mindegy – mondta. – A lényeg az, hogy nem érdekelttéged.– Ez a legédesebb dolog, amit valaha hallottam – mondtam, éskezemmel eltakartam a szemem. De nem akartam hallani ezeket aszavakat. Nem most. Nem most, mikor nem fogadhattam el, amitfelajánlott. Mégis. Tartoztam neki az igazsággal.– Én is szeretlek! – a beismerés rekedt volt, megtört ésmegállíthatatlan. – Annyira szeretlek!– Nem tudom, miért vagy szomorú. Ez nem olyan, mintha itthagynálak egyedül, hogy gondoskodj magadról.Tátva maradt a szám. – Micsoda?339