Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Játék a tűzzelJa, kijelentettem a nyilvánvalót. Ez a specialitásom.– Csak ennyit tudsz mondani nekem?– sokk, nevetés, düh ésmegkönnyebbülés áradt a szavaiból. – Nem is pislogsz az… állatiformám miatt, de a meztelenségemtől megijedsz?– Nem pontosan a meztelenségedtől – köntörfalaztam, és alábamra néztem. Csizmám orrával belerúgtam egy kavicsba.– Akkor mitől?– Nos, a farkad – Uh! – Nagy. És kemény.Kitört belőle a nevetés. – Jobb lesz, ha hozzászoksz, bébi, mivel ajövőben elég sokat fogod látni.Az arcom még egy fokkal melegebb lett. – Csak rakj most valamipórázt rá, oké?Szünet. A fű zizegése. – Épp most mutattam meg neked, hogyalakot tudok váltani, és téged csak a farkam érdekel. Azt hiszem,még életemben nem sokkoltak ennyire.– Nos, azt hiszem említettem, hogy milyen nagy.Hála az égnek, újonnan megtalált szupererőim nem robbantottákfel a világot félelmem erejével. És a vágyaméval. Igen, határozottvágyat éreztem, ami megbizsergetett, és alig kaptam levegőt. – Nemakarok tüzet gyújtani.Sosem láttam még ilyen formás férfit. Ilyen hullámzó izmokkal ésnapbarnított bőrrel. Rome testesítette meg a tökéletes férfiasságfogalmát. Áradt belőle az erő. Lüktetett. – Fel tudnál venni néhányruhát?Nem kellett látnom ahhoz, hogy tudjam, a szemét forgatja.– Nem. Végre sikerült megfélemlítenem téged. Talán meztelenmaradok életem hátralévő részében.Lalalala. A fák buják voltak és zöldek. Az ég, már amennyitláttam belőle a leveleken át, fényes és élénk kék. Egyetlen felhő semvolt. Az erdei fenyő illata betöltötte a levegőt.– Így maradunk egész nap, vagy hajlandó vagy megfordulni, ésvégre beszélni velem? – kérdezte Rome nyugodtan.– Így maradunk egész nap. Uh.– Belle!221