Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Játék a tűzzel– Esküszöm, Belle, a fekélyem állandóan kiújulóban van miattad– mondta sötéten. Benyúlt az íróasztala fiókjába, elővett egy csomagTums tablettát, és jó pár darabot a szájába dobott. – Miért nem tudokinkább olyan lenni, mint a Donaldék, és egyszerűen kimondani? Kivagy rúgva. Bumm. Ki vagy rúgva. Elméletben olyan egyszerű –megint felsóhajtott, ezúttal csüggedten fújta ki a levegőt, amitőlvállai előregörnyedtek – Ez az utolsó esélyed. Ha megint elcseszed…– Nem fogom. Istenre esküszöm – nem említettem meg neki, hogyegy picivel korábban el kell mennem ma, ha oda akarok érni azinterjúra az Ambassador Suits-hoz, egy közeli hotelbe. Majd későbbfelhozom a kis gyöngyszemet. Megduplázom a kávékészítésem, vagyvalami, csak hogy kiérdemeljem a korai távozást. – Olyan jó leszek,hogy jelölsz a Hét Alkalmazottja címre. Talán a Hónap Dolgozójáérais.– Aha. Jól van – még pár Tums tablettát szedett ki, majd alányokat fürkészte. – Nem hiszem el, hogy ezt csinálom. Menj! Nyissegy új jelenléti ívet, mielőtt meggondolom magam!Vigyorogva dobtam neki egy csókot, felugrottam a székemből ésaz ajtóhoz rohantam. Köszönet Istennek a perverzekért!AZ ELKÖVETKEZENDŐ NÉHÁNY órát azzal töltöttem, hogy jó kis robotnaktettettem magam, mosolyogtam, napfény-és-rózsák típusú mosolyvolt ez, és úgy integettem a vendégeket magamhoz, mintha egy MissAmerika versenyző lennék. Mindezt Ron sasszemeitől kísérve.Egyszer elég közel kerültem hozzá, hogy gorombán felpofozzak egynőt, akinek volt mersze megkérdezni tőlem, mindenkinek ilyen lassúvagyok-e, vagy csak ő ilyen különleges.Minden bizonnyal különösen bosszantó vagy a számomra,akartam neki mondani. De nem tettem. Visszatartottam magam azerőszaktól (lásd a „goromba felpofozás” megjegyzést feljebb),megnyugtatott a gondolat, hogy egy ilyen ördögi boszorkánynakbiztosan mély, nagyon mély ráncai lesznek, minden fogát és hajszálátel fogja veszíteni, mielőtt még feldobná a talpát.17