Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Játék a tűzzelsarkokat. Fagyaszd meg!, kiáltotta az elmém. Fagyaszd meg, most!Megváltoztattam az érzéseim irányát, még mindig mélyenmagamban járva. A szememben lévő tűz lassanként kihunyt, egyrehidegebb lett, majd még hidegebb. A gőz jéggé vált.Hangos repedés visszahangzott a cella falairól.Akár egy pókháló, a repedés végigfutott az üvegen. A győzelemízére a falhoz rohantam, és kirúgtam. A talpam eltalálta, és az üvegkitört körülöttem, éles, apró gyémántokként hullva a földre. Pánikhangjai ütötték meg a fülemet, ahogy a laborba rohantam.Valaki egy házi telefonba kiabált. – Megszökött!– Cody! – kiabáltam. – Cody, itt vagyunk!Remélhetőleg a hangom elvezeti hozzám.Egy néma riasztást kapcsolhattak be, mert felfegyverzett őröksiettek a laborba, félrelökve a doktorokat és tudósokat az útból. Aketrecekben lévő emberek hangosan éljeneztek, átnyúltak a rácsokközött, megragadva azokat az embereket, akik a fájdalmukértfelelősek voltak.– Cody!Őrök rohantak felém. Nem tudtam, mi mást tehetnék,kinyújtottam a kezem, és mindenkit megfagyasztottam, ahogy azüveggel csináltam. Aztán egy szikrafelhőben Cody öltött alakot azegyik konnektorból. Meg sem torpant, azonnal kilőtt egy elektromosnyalábot a mögöttem lévő férfiakra, akiket észre sem vettem. Atestük rázkódott, ahogy a földre zuhantak.– Hozd a többieket! – kiabálta Cody. – Nem tudtam elhagyni azépületet, hogy segítséget hozzak. Sajnálom, édesem, de csak miketten vagyunk.A másik cellához rohantam. Rome már talpon volt, visszatért azereje. Mindenkit felébresztett, és ők is talpra ugrottak. De mielőttelérhettem volna az ajtajukat, Martha megragadott, megállásrakényszerítve. Ráncos arca elszánt volt.– Nem megy sehova, Miss Jamison!Orrba vágtam. Vér spriccelt az orrából, és a földre zuhant.– Akarsz fogadni?323