Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Játék a tűzzel– Rome!Kipislogtam a vizet a szememből, és rájöttem, hogy a tűz aszobában koránt sem volt olyan olthatatlan, mint a kezemen lévő; alángok máris csökkentek. Ezt az előnyére fordítva az egyik férfi akanapéhoz araszolt, és felém vetődött. Nem volt pisztolya, így egymásik fegyvert használt – a lábait. Felugrott, és gyomron rúgott. Alevegő kiszorult a tüdőmből, miközben hátrafelé tántorogtam; afájdalom szinte felrobbant bennem. A földre zuhantam, vagy afalnak, fogalmam sem volt. A fejem beütöttem valami keménybe, éspár pillanatra minden elsötétült előttem.Mikor a látásom újra kitisztult, valami hatalmas, fekete dolgotpillantottam meg – egy jaguárt? –, ahogy keresztülrepült a szobán, ésa támadómon landolt. A macska a hadonászó férfi torkának ugrott.Amikor végzett, vér csöpögött a pofájából. Egy sikoly tört fel a sajáttorkomból, és azon kaptam magam, hogy lángokat dobok a macskairányába. Nem, nem lángokat. Jeget. A jéglabda csak centikkelvétette el a bal vállát.Egyenesen rám nézett, és felém indult, kék szeme elkeskenyedett.A víz továbbra is hullott ránk, úgy csepegve, mint a könnyek.Pánikolva hátrébb húzódtam. De ahelyett, hogy megtámadott volna,ahogy vártam, fekete villanásként átugrott fölöttem, és a földreterített egy férfit, akiről nem is sejtettem, hogy mögöttem áll.Remegő végtagokkal talpra álltam, és kisöpörtem a szemembőlvizes hajamat. Ugyanezt az állatot láttam a saját lakásomon is. Ugye?Akkor sem bántott engem. Vajon Rome… Rome! Édes istenem,vajon elkapta Rome-ot?Végigsiettem a szobákon, mindegyiket alaposan végignézve,testeket és kiterült, mozdulatlan embereket véve szemügyre. Lexisszobájában megtaláltam Rome ruháit – a teste nélkül. Középen elvoltak tépve, sokkal inkább tűntek rongyoknak. És vér szennyezteőket.A tűz kihunyt bennem, és most a jég is eltűnt. Hirtelen üresvoltam belül – Rome!191