Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Játék a tűzzelkényszerítettem magam, hogy kinyissam. Látni akartam, látni azarcát, amikor elélvez.Egy-egy futó pillanatra láttam a benne lévő vadállatot, szőr ésszemfogak villanását, és Isten segítsen meg, de ez csak még jobbanfelizgatott, átlendítve az édes határon immár másodszorra. Egy újabborgazmus dübörgött végig rajtam.– Belle! – kiáltotta, ahogy ő is elélvezett – Belle, Belle, Belle!AZUTÁN OTT FEKÜDTEM Rome karjaiban még egy ideig. Hála az égnek atűz, amit létrehoztam csak bennünk volt. A fák sértetlenek voltak. Azállatok zavartalanul mentek a dolgukra.A testem elégedettségtől sajgott. Hosszú, nagyon hosszú idejenem éreztem már ilyet, és akkor sem volt ilyen jó. Izzadsággyöngyözött a bőrünkön, összetapasztva minket. Lustán nyújtóztam.– Úszom egyet – jelentettem ki.– Mmmm, de én szeretném, ha a karjaimban maradnál.Megcsókoltam ínycsiklandó mellkasát, és talpra álltam. Acsontjaim tiltakoztak, de kényszerítettem magam, hogy állvamaradjak. Ha a karjaiban maradok, akkor hagytam volna, hogy azongondolkodjak, amit tettünk, és még inkább belezúgok. Már így is arabja voltam.– Tetszik a látvány – mondta, hangja tele volt csodálattal.A vállam felett rávigyorogtam, mialatt beleléptem a tavacskába.Ahogy hűvös víz nyaldosott, megremegtem tőle. Alámerültem,lehűtve túlfűtött arcomat, és olyan sokáig maradtam lent, amíg csak atüdőm engedte, és fel nem kellett jönnöm levegőért. A tó mélyebbvolt, mint gondoltam, és nyugodt. Tapostam a vizet, lebegtem.– Be kéne jönnöd – mondtam. Árnyékok fürdették testét, és aligtudtam kivenni őt előnyös helyzetemből.– Nem, neked kéne kijönnöd – mondta, hangja halálosan komolyvolt. Árnyalatnyi csipkelődés se volt benne.– Csak szeretnél megint meztelenül látni.– Tulajdonképpen – mondta, és árnyéka magasabb lett, ahogyfelállt – nem akarom, hogy felfaljon az az alligátor.293