Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Játék a tűzzelEz a nő és az ő pálcái! Esküszöm…Brittan és Sunny visszatértek az átmeneti, biztonságos házukból,és Sunny többé nem hívott „Idegennek”. Most már „Apa barátja”voltam. Megmelengette a szívemet valahányszor a kis angyal eztmondta. Talán egy nap majd Belle-nek fog hívni. Vagy… Nem ismertem arra a másik szóra gondolni, amit szerettem volna tőlehallani. Az A betűs szót.Lexis hosszútávú szabadságot vett ki a PTK-nál, hogy több időttölthessen a lányával, és biztosra vettem, hogy azért is, hogyfelkészüljön az elrejtőzésre Rome-mal. Már a gondolatára sírvatudtam volna fakadni.Rome felnyögött a kórházi ágyban.– Ostoba férfi! – dorgáltam meg. Megmentette az életemet, deúgy, hogy majdnem feladta a sajátját. Bár azzal, hogymegfagyasztottam a sebét, egyenlítettem, így akármineknevezhettem, ha akartam.Rám pislogott, és azok a kristályos szemek megteltekgyengédséggel. Kötések borították a mellkasát. Csövek és elektródáklógtak ki belőle. Gépek pityegtek körülötte.– Belle – mondta rekedten. – Én édes, Gyilkos Hajlamú Nőm.– Szervusz, Macskaember – mondtam lassú vigyorral. Hirtelenolyan boldog voltam, hogy alig kaptam levegőt. Élt és javulófélbenvolt. – Hogy érzed magad?– Szarul.Kuncogtam. – Élsz. Csak ez számít.– Hála nekedÓvatosan előrenyúlt, és összefűzte az ujjainkat.– Elintézted? – kérdezte.Kérdés nélkül is tudtam, hogy Vincentre céloz. – Elintéztük, édes.Elkaptuk.Segítettem megölni a barmot, és ettől boldog voltam. Akárkifenyegette Rome életét, fájdalmas halált érdemelt.– Köszönöm, hogy felfogtad azokat a golyókat helyettem, tetökkelütött – mondtam. Hirtelen könnyek égették a szememet. –337