Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Gena ShowalterElakadt a lélegzete. – Minél kevesebbet tudnak rólam az emberek,annál biztonságosabb. Nekik. Nekem.– Arra az esetre, ha elfelejtetted volna, szuperhős vagyok.Lassan csúszkáltam fel és le. Megragadtam a térdét, és folytattammerész táncom rajta. Istenem, olyan jó volt érezni őt! Nagy, keményés vastag. – Mindkettőnket megvédhetem.Vagy mindkettőnket megölhetem, de ezt nem kellettkimondanom.– Szuperhős, mi? – körém fonta a karját, és pont oda helyezte atenyerét, ahol szükségem volt rá. Majdnem felkiáltottam a hirtelenrám törő gyönyörtől. – Talán úgy kellene hívnom, hogy LenyűgözőGyufaszál? Szikrácska? Lángoló Nyereg?– Próbáld meg, és mind a négy elemet a seggedre uszítom!Hüvelykujjával megdörzsölt egyszer, kétszer. Uramisten! Ha nemhúzódom el, elélvezek. Akkor és ott, azonnal elélvezek. Robbanjakezernyi kielégült darabra, és azonnal véget érne a beszélgetésünk.Túl kielégült lennék, hogy beszéljek, túlságosan eltelnék, hogyérdekeljen, mit tesz utána.– Nem tudom ezt tenni. Még nem.Amilyen hülye lány vagyok, lemásztam róla, és a kanapé másikvégébe huppantam. Levegő után kapkodtam. Gyenge voltam. Üres.Kérdések előbb. Piszkos játékok később, emlékszel? Nem néztem rá.Hosszú idő telt el, mire végre oxigénhez jutottam, és csak akkorfordultam felé, vigyázva, hogy tartsak köztünk egy biztonságostávolságot.Arca nyers volt, sötét és teljesen magával ragadó. Feszes vonalakhúzódtak a szeménél és a szájánál. Ellenálltam a késztetésnek, hogyújra az ölébe vessem magam, és vigaszt kínáljak neki. – Milyen régóta vagytok külön Lexis-szel?Egy ideig csak nézett engem, aztán azt mondta. – Ez azinformáció fontos neked?Bólintottam.– Egy éve – míg beszélt, karjait összefonta a mellkasán. – Egy évevagyunk külön.160