Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Játék a tűzzel– Összeolvadunk – mondta Tanner halkan. – Összeolvadunk.Tényleg össze…Miközben beszélt, elmémmel a maradék utat is megtettem afejébe, egyetlen lökéssel. Hirtelen megrándult, éreztem, hogy valamienergia kúszik lefelé a karomon.– Szent szar! – mondta. – Valami épp most… tört be a fejembe.Tényleg érezlek. Tényleg érzékelem az érzéseidet.– Csinálj esőt! – parancsolta Rome.Eső. Engedtem, hogy szomorú dolgok képei áramoljanak át afejemen. Elveszett kiskutyák. Koldusok. Árva gyerekek. Reméltem,hogy hamarosan ezt már azonnal képes leszek megcsinálni, hogyautomatikusan magamhoz hívom az érzéseket, gondolkodás éserőfeszítés nélkül. Most ez volt a legjobb, amit tehettem. Éhezés. AKrispy Kreme-ban található zsírmennyiség.– Istenem, Vipera, a szomorúságod épp most érte el egy viharszintjét! Érzem a vihart benned! – sokk és büszkeség fűszerezteTanner hangját.Miközben beszélt, eldördült egy villám. A felhők megnyíltak, ésözönvízszerű esőt zúdítottak az erdőre, mindhármunkat eláztatva. Agyapjú és a farmer a testemhez tapadt. Vizes hajam a halántékomraés az arcomra hullott. Vízcseppek álltak meg a szempillámon.– Vess véget neki! – mondta Tanner.Vessek véget neki, vessek véget neki! De nem tudtam megtenni.A szomorúság megmaradt. Erősen és irányíthatatlanul. Aztánéreztem valamit – valakit – , ahogy belém nyúl, és elveszi aszomorúság nagy részét. Nem Tanner volt, ezt tudtam. Az érzés…más volt, melegebb. Felpattant a szemem, és pillantásom találkozottRome meglepett tekintetével.– Hogy csináltad ezt? – kérdeztem ugyanakkor, mikor Tannerközölte, hogy a vihar alábbhagy.Az eső lágy szemerkéléssé változott.– Most – mondta Rome határozottan. – Állítsd meg!Próbáltam teljesen kiüríteni a fejemet, igyekeztem nem éreznisemmit, de véletlenszerű gondolatok zavartak meg állandóan,213