Belle Jamison szakmai önéletrajza (első változat)

Gena Showalterfelszívódós mutatványát. Rome előregörnyedt, és megpróbált alakotváltani. Kis foltokban nőtt ki a szőr a bőréből.– Oltsd el a tüzet, Belle! – mondta Vincent monoton hangon. –Vagy megölöm az apádat.Ekkor az apámat lökték be a szobába, Lexis közvetlenül mögöttejött. Apa arca sápadt volt és beesett. Ruhái gyűröttek és koszosak, denem volt rajta sérülés nyoma.– Belle, édesem – mondta bocsánatkérően és rémülten.Megtorpantam. Rome is megállt, minden macska jellegzetességeeltűnt.– Apa, ne mozdulj! – mondtam, és próbáltam lejjebb küzdeni apánikomat. Nem engedhettem, hogy aggódjon. – Minden rendbenlesz.Rome térde összecsuklott, és a földre zuhant. Elakadt alélegzetem, és lehajoltam.– Még csak ne is gondolj rá, hogy segítesz neki! – mondta nekemVincent. – Oltsd el a tüzet!A heves hő ellenére a levegő megfagyott a torkomban.Kiegyenesedtem. Eső, hívtam mentálisan. Eső, gyere hozzám, most!Az ujjaim lehűltek, de semmi más nem történt. A félelem és a haragminden mást elnyomott, lehetetlenné téve, hogy az érzelmitárolómból merítsek erőt. Megpróbáltak felemészteni, hogy jeget ésmég több tüzet hozzanak létre, egy olyan kombinációt, amineksemmilyen eredménye nem volt. Esőre volt szükségem, a fenébe is!Eső! Könnyek lepték el a szememet, és folytak végig az arcomon.Az apámra néztem. Zavartnak tűnt, lesújtottnak.– Eső! – sikítottam, kétségbeesés zuhant a vállamra. Olyanmélyen nyúltam magamba, hogy igazi, fizikai fájdalmat okozott. Agyomrom háborgott. – Azt parancsolom, hogy ess!Lassan, apró cseppek kezdtek szemerkélni. Behunytam a szemem,és azt parancsoltam a cseppeknek, hogy nőjenek éssokszorozódjanak. Engedelmeskedtek, és nedvesség csorgott végigaz arcomon. A tűz sercegett, ropogott, végül kialudt. Vastag feketefüst gomolygott a levegőben, ami csiklandozta a torkomat. Köhögnikezdtem.316